Szalma, szén, benzin és kerozin – így utazott a magyar a XX. században

2018. szeptember 29. 08:45 Múlt-kor

“Elindult a vonat, mit is tehet ilyenkor az utazó... Áll a vonatablakban, szeretet önti el és szomorúság. Az utazásnak számomra mindig is ez volt a legszertartásosabb pillanata: elhagyni a várost... Elhagyni kicsit az életet.” (Schäffer Erzsébet)

Korábban

A vonat, miként az út is, a megjelenése óta hordozza magában az élet allegóriáját. Nem véletlen, hiszen aligha mondhatunk még egy olyan közlekedési eszközt, amely ilyen mértékben felülírta volna társadalmunk világképét. A vasút még a 20. század elején is a legfejlettebb utazási módnak számított, de a kisebb távú és a településeken belüli utakra még lovaskocsikat vagy hintókat fogtak be.

A privát közlekedésben a századfordulón az automobil jelentette az ugrást, ami kezdetben – Magyarországon sokáig – csak a tehetősebbek privilégiuma volt. A tömegközlekedés terén az autókat követte a buszok megjelenése, valamint Budapesten a század végére kiépült az első metróvonal, felvéve a versenyt a város száguldó tempójával. És bár a vizet már régóta uralja az ember, az ég birodalmát csak nem olyan régen sikerült meghódítanunk. Végigtekintve a múlt század közlekedési fejlődésén – és a Fortepan képein –, valóban forradalomról beszélhetünk, amely a társadalmi, történelmi változásokat is kiválóan illusztrálja.