Az „igazi rockzene” – elvarázsolta a viktoriánus Angliát a kőhangszerek hihetetlen muzsikája

A kövek többsége jellemzően teljesen alkalmatlan arra, hogy hangszerként funkcionáljon. Belső struktúrájuk azonnal elnyel minden rezgést, így képtelenség belőlük különféle hangokat előcsalogatni. A kövek egy bizonyos típusa azonban kivételt képez: az üledékes kőzetek közé tartozó szarukövek természetesen rezonálnak, így fel lehet őket használni hangszerkészítéshez is.

Az ilyen kőhangszerek történelme évezredekre nyúlik vissza és ma már szinte a világ minden táján ismerünk példát hangot kiadó kövekre. Egyes elméletek szerint még a Stonehenge köveit is azok akusztikus tulajdonsága alapján válogatták össze. Anglia északi részén, a Tóvidék (Lake District) néven ismert területen találkozhatunk ilyen kövekkel, amelyek a térség ikonikus, Skiddaw névre keresztelt hegyéből származnak.

Skiddaw köveinek akusztikájára először egy bizonyos Peter Crostwaite hívta fel a figyelmet a 18. században. A közeli Keswickben élő feltaláló először egy kis hangszert állított össze a kövekből, amellyel két teljes oktávot lehetett eljátszani. Valószínűleg Crostwaite hangszere ihletett meg évtizedekkel később egy keswicki kőművest, Joseph Richardsont, aki a fejébe vette, hogy elkészíti Crostwaite hangszerének teljes méretű változatát is.

1827-től kezdve 13 évet töltött a kövek gondos válogatásával és faragásával. Az elkészült „kőharmonika” – ahogy Richardson nevezte – végül 61 kőből állt, több mint 3 és fél méter hosszú volt és öt teljes oktáv megszólaltatására volt képes. A köveket szalmakötélre és fa gerendákra helyezte és speciális, golflabdához hasonló fejekkel ellátott fa ütőkkel lehetett játszani rajta. Keswick múzeumában a hangszer ma is megtekinthető, sőt ki is próbálható:

Richardson nem is egymaga játszott a kőharmonikán, hanem három fiával közösen álltak a hangszer mögé. Előadásaik gyorsan nagy népszerűségre tettek szert és Anglia minden részéről érkeztek az ámuló emberek. 1841-ben egy újság úgy áradozott a Richardsonról, mint a „hajótörött Mozartról”, aki „valósságá teszi a meséket” azáltal, hogy a „legdurvább és legvalószínűtlenebb anyagokból hív elő gyönyörű muzsikát.”

Együttesük, az Original Monstre Rock Band (a magyarul “eredetit” jelentő “original” szót azután tették hozzá a zenekar nevéhez, hogy sikerükön felbuzdulva sokan másolni kezdték technikájukat) 1845-ben már rendszeres fellépő volt Londonban és körbeturnézták az egész országot. Két alkalommal magának Viktória királynőnek is előadták művészetüket a Buckingham Palotában. Érdekesség, hogy a királynő „tisztán” szerette a rockzenét, ugyanis míg első alkalommal nagyon tetszett neki a produkció, addig a második esetben csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy Richardsonék – az előadás színesítése érdekében – acélrudakon is játszottak.

A kőzene népszerűsége az egész 19. századon átvonult. Richardsonék sikerei után az 1880-as években a Till család vált a legnagyobb sztárrá. Ők már nem csak Angliában, de az Egyesült Államokban is jártak turnézni.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2011

• Az örökség
• Akiknek tényleg a Balaton a Riviéra
• A közös kód
• Budapesti olimpiai álmok: az 1955-ös fiaskó históriája
• A Délvidék megszállása 1941-ben
• Nyugdíjvita a rendszerváltás után, avagy pedikűrollóval a határozatdzsungelben
• A Meidzsi-reform bevezetése a feudális Japánban
• Lengyel középiskola Balatonbogláron a második világháború alatt