12 perc pánik a Pentagonban, avagy mi a teendő, ha az elnök beragad egy liftbe?

1968. február 29-én, két perccel déli 12 óra előtt az elnöki limuzin begördült a Pentagon parkolójába. A járműből kiemelkedő Lyndon B. Johnson kezet rázott az üdvözlésére érkező Robert McNamara védelmi miniszterrel, majd a két politikus barátságos szavakat váltott egymással. Egy tájékozatlan szemlélőnek talán eszébe sem juthatott volna, hogy mi is volt az elnöki látogatás valódi célja: Johnson nem sokkal később menesztette hadügyminiszterét az elhúzódó, ekkorra már több mint 11 ezer amerikai katona életét követelő vietnámi háború kezelése miatt.

McNamara kirúgását természetesen megfelelő körítéssel tálalták. A Pentagon udvarán 150 fős díszőrség és mintegy ezer fős nézőközönség várta, hogy az elnök kitüntesse miniszterét addigi szolgálataiért. A két politikus útját a parkolóból az ünnepség helyszínére azonban egy nem várt akadály nehezítette.

Miután befejezték a beszélgetést, McNamara megnyomta a lift hívógombját, hogy azzal hagyják el a parkolóházat. (Érdekesség, hogy ekkoriban még ez volt az egyetlen lift a Pentagon teljes területén.) A hamarosan megérkező liftfülkébe 13 ember zsúfolódott be. Johnson és McNamara mellett ott volt az elnök egy tanácsadója és egy szövegírója, az elnöki repülőgép, az Air Force One pilótája, a titkosszolgálat egy ügynöke, valamint további katonatisztek és természetesen az elnök szárnysegédjei is.

A liftajtó becsukódott, és a társaság elkezdte útját felfelé. Azonban alig hagyta el a fülke a második emeletet, a lift váratlanul megállt. „Van valahol egy vészjelző?” – bukott ki azonnal valakiből, mire McNamara felszólította az egyik tisztet, hogy telefonáljon valakinek. Az elnök is idegesen fordult segédeihez: „Ezzel meg mi történt?” – kérdezte Johnson.

Az egyik jelenlévő tanácsadó, Lawrence Levinson később így emlékezett vissza a helyzetre: „Hallatszott valamilyen gépcsikorgás, de azt leszámítva hihetetlen csend volt … az első gondolatom az volt, hogy valami vészjósló dolog történik.” Az adott, meglehetősen feszült nemzetközi helyzetben Levinson aggodalma teljesen érthető volt. A vietnámi háború állandósult problémája mellett a világban egy év leforgása alatt nyolc katonai puccsot vittek véghez vagy kíséreltek meg különböző országokban.

Levinson maga is arra kezdett gyanakodni, hogy éppen egy katonai hatalomátvételi kísérletnek lehet a szemtanúja. Az Egyesült Államok elnöke és védelmi minisztere hosszú perceken keresztül, teljesen védtelenül várta a sorsát. Ahogy Levinson fogalmazott, az egész szituáció egy „természetes helyzet volt egy hatalmas katasztrófára.”

A tanácsadó félelmei azonban alaptalannak bizonyultak. A liftben tartózkodó ügynök hamarosan rádiókapcsolatot létesített kinti kollégáival és utasította őket, hogy „nyissák ki az átkozott ajtókat” minden szinten. Közben egy kétségbeesett ezredes hangja szűrődött be a fülkébe kívülről, aki a lépcsőházban fel alá rohangálva kiáltozott: „Beragadtak! Beragadtak!”

Az Air Force One pilótája, James Cross egy másik problémát emelt ki visszaemlékezésében. „Úgy éreztük mintha poshadt levegőt lélegeznénk. Az elnök ezért utasította Will Sparks beszédírót, hogy próbáljon valahogy friss levegőt szerezni.” A liftben tartózkodók végül együttes erővel résnyire kifeszítették a fülke ajtaját, majd kitámasztották azt Johnson jegyzetfüzetével és az ünnepségre írt beszédét tartalmazó papírokkal. Az Egyesült Államok elsőszámú vezetője ekkor már 10 perce eltűnt és a Pentagon személyzete egyre inkább pánikba esett.

Végül 12 perc telt el mire a karbantartó személyzet emberei teljesen ki tudták nyitni az ajtót. Mivel a fülkének mindössze a felső része nyílt ekkor a folyosóra, a munkások leadtak egy széket, amire Johnson fel tudott állni, majd a titkosszolgálat emberei végre ki tudták emelni az elnököt a szabadba.

Miután mindenki megnyugodott, minden haladt tovább a tervek szerint. A szakadó esőben Johnson kitüntette McNamarát kiváló szolgálataiért, majd felhangzott az ünnepségre felállított 20 ágyú díszsortüzének fülsiketítő hangja. Johnson ezután kirúgta McNamarát. (A bukott minisztert ezután a Világbank elnöki posztjával kárpótolták.)

A Pentagon természetesen igyekezett elvenni az élét a lifttel történt balesetnek. Alig három órával az elnök távozását követően még McNamara hívta fel az elnök figyelmét arra, hogy a lift működtetéséért nem a védelmi minisztérium, hanem egy másik, önállóan működő kormányügynökség a felelős. Egy héttel később pedig egy jelentés már arról tájékoztatta a Fehér Házat, hogy „kijavították” a hibát: míg a lift táblája szerint korábban 15 személyt bírt el egyszerre, a táblát lecserélték, így ettől fogva a lift kapacitása már csak 12 fő volt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

7. Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban
II. Népesség, település, életmód

• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• Lelkiismereti és erkölcsi kérdésnek tekintette az amerikai elnök a Szent Korona visszaszolgáltatását
• Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?
• A Népliget és a Margitsziget is szóba került, mint az Úttörővasút lehetséges helyszíne
• Ilyen az, ha csináljuk a fesztivált – koncertfotók a ‘80-as évekből
• Ledobni a vörös nyakkendőt – ilyenek voltak a szocialista úttörőtáborok
• Kilincs a túloldalon
• Az én 89-em
• Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?