A „fordított Canossa-járás” sem tudta rábírni II. Józsefet türelmi rendelete visszavonására

2017. október 25. 09:19 MTI

236 éve, 1781. október 25-én adta ki II. József német-római császár és magyar király nagyhatású egyházpolitikai intézkedését, az ún. türelmi rendeletet. Ez 18 pontban biztosította a protestáns (evangélikus, református) és a görögkeleti (ortodox) vallásúaknak a magán vallásgyakorlatot.

Korábban

Az 1741-ben született József 1780. november 29-én, anyja, Mária Terézia halála után vette át a Habsburg Birodalom irányítását. Reformelképzeléseit vehemensen, a kompromisszumokat elvetve igyekezett megvalósítani, a felvilágosult abszolutizmus szellemében rendeletekkel kormányzott - tíz év alatt összesen mintegy hatezret adott ki. A magyarországi rendek nem rokonszenveztek a „reformdiktatúrával”, miként az is József ellen hangolta őket, hogy az uralkodó - bár nem volt magyarellenes - meg sem koronáztatta magát. A „kalapos király”, ahogy gúnyosan nevezték, lehetővé tette a nem katolikusok szabad vallásgyakorlását; feloszlatta a nem betegápoló vagy tanító szerzetesrendeket; egységes birodalmi adminisztráció létrehozására tett intézkedéseket; megszüntette a birodalmon belüli vámhatárokat; felszámolta a magyar vármegyei önkormányzatokat; megszüntette az örökös jobbágyságot; egységes, a nemességre is kiterjedő földadót vezetett be.

Anyjához hasonlóan ő is az állam elsődlegességének híve volt az egyházzal szemben, egyházpolitikájának célja összességében az egyháznak az állam alá való rendelése, a pápaság befolyásának korlátozása volt. Amikor 1781 áprilisában a magyarországi protestánsok közös folyamodványt nyújtottak be sérelmeik felsorolásával, II. József már az év őszén kiadta a türelmi rendeletet.

Az intézkedés a birodalom tartományaiban eltérő változatban lépett hatályba, a magyarországi és erdélyi változat 1781. október 25-én kelt. Ez 18 pontban biztosította a protestáns (evangélikus, református) és a görögkeleti (ortodox) vallásúaknak a magán vallásgyakorlatot. Megengedte, hogy már 100 család alakíthasson gyülekezetet, és megtiltotta, hogy katolikus istentisztelet látogatására kötelezzék őket. Jogot kaptak templomépítésre, de az épület bejárata nem nyílhatott közvetlenül az utcára, és nem lehetett sem tornya, sem harangja. Magyarországon II. József 1786-tól engedélyezte a tornyok építését és a harang használatát, 1788-tól pedig szabad volt a templom ajtaját is az utcára nyitni.

A rendelet értelmében a vegyes házasságban született gyermekek közül a fiú követhette apja protestáns vallását (addig szüleik csak katolikus hitben nevelhették őket, ennek elfogadásáról a protestáns félnek ígérvényt, reverzálist kellett adnia). A protestáns lelkészek munkáját a katolikus püspökök immár nem ellenőrizhették, a nem katolikusok vallású keresztények is birtokolhattak ingatlanokat, polgár- és mesterjogot, elnyerhettek akadémiai fokozatot és hivatalt is vállalhattak. A türelmi pátens mellett József ugyancsak 1781-ben külön rendeletben szabályozta a zsidók helyzetét is. Hiába volt VI. Pius pápa 1782-es bécsi „fordított Canossa-járása”, a katolikus egyházfő nem tudta rábírni a makacs császárt egyházi döntéseinek visszavonására.

II. József tudatában volt a türelmi rendelet jelentőségének és súlyának: amikor a rendek ellenállása miatt 1790. január 26-án, már halálos betegen, a nevezetes tollvonással visszavonta Magyarországra vonatkozó majdnem minden intézkedését, a lelkészállításról és a jobbágyság eltörléséről szóló rendelkezések mellett csak a türelmi rendeletet hagyta érvényben, amelyet aztán 1791-ben Magyarországon törvény is szentesített.