Lelkes bevonulás, elszámított mozgósítás

2014. augusztus 13. 17:01

„A lelkesedés igen nagy volt” – írta Ujfalussy Dezső főispán a Szabolcs vármegyei mozgósításról szóló jelentésében. A mozgósítási parancsot rendben végrehajtotta az ország, ám a vezérkar stratégiai számításaiba több hiba is csúszott, ami döntő szerepet játszott az első világháború kitörését követő katonai kudarcokban és veszteségekben, olvasható Völgyesi Zoltánnak az MNL Archívumában megjelenő cikkében.

Korábban

Kétlépcsős mozgósítás

Mozgósításról akkor beszélünk, ha egy állam fegyveres erőit béke-hadrendből háborús hadrendbe állítja át. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadszervezete esetében ez egyrészt a tartalékosok behívását jelentette a haderő gerincét adó közös császári és királyi hadsereghez, valamint az azt kiegészítő magyar, illetve osztrák honvédséghez, továbbá a hadsereg harmadik vonalának számító magyar, illetve osztrák népfelkelés felállítását. Ide azok a hadköteles férfiak tartoztak, akik vagy nem voltak korábban katonák (és így nem is voltak kiképezve), vagy már letöltötték a 12 éves kötelező katonai szolgálatukat (ami a fegyvernemek többségénél 2 év tényleges és 10 év tartalékos szolgálatból állt), de a mozgósítási parancs vonatkozott rájuk, mert az ott megjelölt felső korhatárt még nem érték el.

A mozgósítás két fokozatban ment végbe. Az első volt az ún. részleges mozgósítás, amelyet a Szerbiának küldött osztrák-magyar jegyzékre adott nem kielégítő válasz nyomán Ferenc József 1914. július 25-én késő este rendelt el Szerbia és szövetségese, Montenegró ellen. A szarajevói merénylet és az azt követő hetek izgalmai nyomán sokak által várva várt hír rég nem látott lelkesedést váltott ki az emberekből. Szinte mindenki egyetértett abban, hogy a trónörökös elleni merénylettel Szerbia olyan mértékben provokálta a Monarchiát, hogy ellene a katonai fellépés is indokolt.

A korabeli néphangulatról így számolt be a Budapesti Hírlap 1914. július 26-i száma: „Mikor e sorokat írjuk, a főváros utcáin lelkesen ünneplő néptömeg hullámzik. A kora délutántól esti hét óráig gyakran változó s a békés megoldást variáló híreket a közönség meglehetősen fanyar kedvvel fogadta, míg a háborút jelentő hírekre hatalmas éljenriadal tört ki." A tereken, rögtönzött emelvényeken alkalmi szónokok hirdették a háború nagyszerűségét, és éljenezve követelték a „kutya Szerbia" mielőbbi megbüntetését.

Az egész országon a háborús lelkesedés lett úrrá. A Székesfehérvári Friss Újság 1914. július 28-án, kedden arról számol be, hogy a kaszárnyákba nem férnek el a behívottak, sokan magánházakba szorultak. Akik nem tudtak fedél alá kerülni, azok kint aludtak a tereken, parkokban. A város már az előző napon zászlódíszbe öltözött, mutatva, hogy „a veszedelem pillanatában együtt érez a nemzet fölkent királyával." Az emberek túlnyomó többsége úgy gondolta, hogy a háborús kaland csak néhány hétig, legfeljebb néhány hónapig fog tartani, és a csapatok hamarosan - győztesen - hazatérnek. A háborút támogató hangulat akkor sem változott, amikor az oroszországi mozgósítás hírére, július 31-én elrendelték az általános mozgósítást is a Monarchiában. Ekkor újabb százezrek indultak útnak alakulataikhoz.