A hús volt a gízai piramisok megépítésének kulcsa

A munkások élelmezését és elszállásolását egy, a Szfinxtől 400 méterre délre található településen oldották meg Menkauré fáraó (i. e. 2532- i. e. 2503) piramisának építése idején. A település arab neve Heit el-Ghurab, de a Piramisépítők Elveszett Városaként is utalnak rá.

A kutatók eddig egy közeli temetőt tártak fel, ahol a piramisépítők maradványaira bukkantak. Az állatcsontok, illetve a táplálkozási szokások vizsgálata nyomán kiszámították, hogy naponta közel két tonna húsra – kecske, marha, bárány – volt szükség a munkások élelmezéséhez. A húsban gazdag táplálkozás és az elérhető orvosi szolgáltatások így lehetővé tették a piramisok viszonylag gördülékeny megépítését.

„Vigyáztak és jól táplálták az embereket, ami ’vonzóvá’ tette a projektet” – fogalmazott Richard Redding, a települést 25 éven át kutató Egyiptomi Kutató Társaság (AERA) vezető szakembere. „Talán sokkal jobb étrend várta itt őket, mint a falujukban” – tette hozzá.

A településen – amely 35 éven keresztül volt használatban – számos állatcsontra bukkantak. Bár pontos számok eddig nem ismertek, becslések szerint 25 ezer bárány-, 8 ezer marha- és ezer disznócsont lehet szétszórva Heit el-Ghurabnál. Az AERA szerint tízezren dolgozhattak a Menkauré-piramis építésekor; az építmény egyike a gízai piramisoknak, a három nagy piramis közül ez a legkisebb: magassága 65 méter, az alap élhossza pedig 103,4 méter. Volt egy kisebb számú csoport is, ők az év egy részében – 4-5 hónapig – csak a kövek mozgatásával foglalkoztak.

A piramisépítés komoly energiát emésztett fel; a munkásoknak naponta 45-50 gramm fehérjére volt szükségük, ennek fele halból, lencséből, babból és egyéb, nem húsételből származott. A logisztikai nehézségek miatt tejet és sajtot valószínűleg nem fogyasztottak, ráadásul a tehenek tejhozama is alacsony volt akkoriban. Reddig számításai szerint naponta 11 marhát és 37 bárányt vagy kecskét vágtak le, a húsban gazdag étrendet gabona, sör és egyéb termékek egészítették ki.

Az állatok karámja

A Redding vezette kutatásból további érdekes részletekre derült fényt az egyiptomiak mindennapjaival összefüggésben. A marhahús például egyfajta státusszimbólum volt, általában az építésfelügyelők fogyasztották, a többieknek rendre kecske és bárány jutott – ahogy az a sírok falán látható jelenetekből is kiderül. Az építkezéseknél dolgozó munkások közül sokan a piramisok mellett táboroztak le, nekik nem volt szükségük másra, csak árnyékra – fogalmazott Redding.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

11. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma és értékelése
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• Véreskezű zsarnokból Ferenc Jóska – hét évtized „a birodalom első hivatalnokaként”
• A Magyarországgal való kiegyezés felé mozdította el Bécset a königgrätzi vereség
• Külpolitikai kudarcok kényszerítették Bécset a Kiegyezésre
• Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel
• Ferenc József is fogadta az 1849-ben jelképesen felakasztott Andrássyt
• 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
• Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
• Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben
• Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye