Amikor majdnem demokrácia lett Kína

1913. március 20. éjjelén Kína legsikeresebb politikusa a sanghaji vasútállomásra hajtott; a 30. életévében járó, vékonydongájú fiatalember, Szung Csiao-zsen éppen a Pekingbe tartó vonatra szállt volna fel, amikor egy fekete pólót viselő merénylő lelőtte. Szung két nappal később belehalt sérüléseibe. Szung hirtelen halála a kínai demokrácia sírásója lett, ugyanis ő volt az, aki a Kuomintangot korábban győzelemre vezette, s elhitette a kínai néppel, hogy a betonszilárdságúnak hitt császári hatalom kétezer évét valami egészen más válthatja fel: választások, elszámoltatható tisztviselőkkel.

A császárság bukását követően 1912. január 1-jén kikiáltották a Kínai Köztársaságot, amelynek ideiglenes elnökévé a korábban száműzetésben élő Szun Jat-szent választották. Február 14-én az orvosi végzettségű forradalmár azonban kénytelen volt lemondani az elnökségről az ancien regime egykori rettegett vezetője, Jüan Si-kaj tábornok javára. Szun még abban az évben megalapította a Kuomintangot, hogy a párt segítségével vigye tovább a forradalmi mozgalom ügyét Jüan Si-kaj és az országot maguk között felosztó hadurak ellen. S bár maga nem volt demokrata, Jüan meghajolt a többség akarata előtt, és jóváhagyta a választások megtartását.

Szun hosszú forradalmi pályája arra predesztinálta, hogy ő legyen a demokratikus Kína vezetője, a „kínai köztársaság atyjának” is tartott államférfi azonban inkább volt álmodozó és teoretikus, mint pragmatikus politikus, aki elvárja a körülötte levőktől a feltétlen engedelmességet. Szun elég örömöt lelt abban, hogy ő irányítsa a kínai vasútrendszer ügyeit, így a kampányt a nálánál sokkal gyakorlatiasabb, fiatal, magabiztos Szung vezette a Kuomintang élén, amely párt 1912 nyarán alakult meg, felváltva ezzel az addig egymással rivalizáló forradalmi szervezeteket.

Szung – aki a Japánban töltött száműzetése során találkozott Szunnal – hamar megmutatta zseniális szervezőképességét, és azt is bebizonyította, hogy érett gondolkodóként képes összeegyeztetni a külföldi eszmeáramlatokat a kínai valósággal. Szun Jat-szen nacionalizmusról, demokráciáról és az emberek életkörülményeinek javításáról gondolt eszméi több emberhez jutottak el, Szung inkább a szavazásra jogosultak alig tíz százalékát kitevő rétegeket, az arisztokráciát, a földtulajdonosokat és a középosztálybeli kereskedőket szólította meg, mintegy 40 millió embert. A csalásokkal, megfélemlítésekkel és csúszópénzekkel tarkított választás a Kuomintang győzelmével zárult, miután a kétkamarás törvényhozás alsóházának 596 székéből 269-t, a felső 274 helyéből pedig 123-at szerzett meg. Szung kisebb pártokkal szövetségre lépve kényelmes többséget szerzett, majd őt választották meg kormányfőnek.

Jüan attól való félelmében, hogy jelentősen megnyirbálja majd elnöki jogköreit, táviratozott a Sanghajban élő Jing Kujhszinnak, hogy tegye el Szungot láb alól. A férfi egy Vu nevű bérgyilkost bérelt fel, busás jutalmat ígérve neki, ha sikerül megölni a Jüan uralmát fenyegető Szungot. Március 20-án Vu egy Browninggal terítette le Szungot; a politikus egy pekingi kórházba ment, ahol az orvosok azt mondták neki, hogy meg kell várni a hivatalos engedélyt a műtét megkezdéséhez. Mire azonban ezt kézhez kapták, Szungnál hashártyagyulladás lépett fel és másnap belehalt sérüléseibe.

A Jüan vezette kínai vezetés egy fiktív szervezetet, a Női Merénylők Csoportját vádolta meg a merénylet elkövetésével; a gyanú azonban hamar Jingre vetült, akit egy bordélyházban, ópiumszívás közben tartóztatott le a több inkriminált táviratot és egy fegyvert is lefoglaló rendőrség; őt és Vu-t is letartóztatták – előbbi megszökött, de később halálra verték, míg a tényleges merénylő mérgezés áldozata lett.

A politikai gyilkosságot követően Kína gyakorlatilag anarchiába süllyedt. A tábornok megrohamozta a törvényhozás épületét, három, a nacionalistákkal szimpatizáló politikai vezetőt letartóztatott, mire három tartomány kihirdette függetlenségét, ám a renegát provinciák a központi vezetéssel szemben alulmaradtak. Jüan elrendelte a Kuomintang feloszlatását, ami azt jelentette, hogy a parlament határozatképtelen lett.

Az 1914 tavaszán összehívott alkotmányozó gyűlés Jüant életre szóló diktátori címmel ruházta fel. Kína azonban új vezetőt követelt magának: Jüant lemondatták, a tábornok két évvel később halt meg mérgezés következtében. A diktátor halálát követő évtized a kínai hadurak egymással folyó szüntelen háborúzásával telt, amit Szung önjelölt örököse, Csang Kaj-sek 1927-ben kikiáltott köztársasága zárt le, új fejezetet nyitva ezzel Kína modern kori történetében.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor egy tulipánhagymáért luxuslakást lehetett venni
• Így lett Kassa csehszlovák város
• Tíz nagy győzelem a halál fölött
• A modern remetekirályság
• Így tanították Horthyt a 2. világháború után
• A kerti szajha
• Kolozsvár román megszállása
• Az újra megtalált munkásnő
• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma