Királyok is nyúltak a kannibalizmus csodaszeréhez

Az orvosi célú kannibalizmus a korai Európa történetének egyik legfurcsább orvosi praktikájaként vonult be az orvoslás történetébe. Sokáig tartotta magát ugyanis az a nézet, hogy a mumifikálódott emberi hús fogyasztása alkalmas, sőt ajánlott a betegségek kezelésére.

A kannibalizmus orvosi célokra való felhasználásának egyik legfőbb képviselője a 18. században élt angol doktor, Robert James volt. Pharmacopoeia Universalis című, 1747-ben megjelent művében James arról értekezik, hogy az emberi hús fogyasztása jó a vérrögök, a köhögés és a menstruációs problémák ellen, valamint a sebek gyors begyógyulására.

Jamesnek volt honnan merítenie, miután a gyógyító kannibalizmus már teljesen elfogadott szokássá vált a középkorban. Mikor Egyiptomban megjelentek az első sírrablók, hamarosan ókori múmiák tucatjai lepték el az öreg kontinenst, a tetemek adásvétele köré pedig virágzó iparág kezdett épülni. A megnövekedett kereslet következtében az 1600-as években a mumifikálódott testek már-már hiánycikké váltak, így az orvosok „friss” hús után néztek; különösen az erős testalkatú elhunyt férfiak és nők tetemei örvendtek nagy népszerűségnek a betegek körében.

A szokás egész Európában elterjedt, s ez alól a brit királyi udvar sem volt kivétel. Ismeretes, hogy II. Károly például egy egész vagyont fizetett egy emberi koponyából készült tinktúra (növényi kivonatok alkoholos kivonata) receptjéért, de szintén gyakran nyúlt ehhez a módszerhez Elizabeth Grey, Kent grófnője, I. Ferenc francia, III. Vilmos angol király, Stuart Mária, vagy éppen John Banister, I. Erzsébet anatómusa.

A gyógyító kannibalizmustól leginkább az epilepsziások vártak csodát. A kivégzésekre összecsődült tömegek között a görcsrohamoktól szenvedő férfiak és nők az első sorokért tulakodtak, mivel úgy gondolták, hogy a nyakazáskor kifröccsenő vérrel érintkezve meggyógyulhatnak; de nagy reményeket fűztek a menstruációs vér fogyasztásához is, amit szintén a korabali sarlatánok ajánlottak.

A gyakorlat azonban nem mindig vezetett eredményre. 1492-ben például VIII. Ince pápával itattak vért a halálos ágyán, azonban a doktorok már nem tudták megváltoztatni a Teremtő szándékát: a Szentatya megmentése érdekében „feláldozott” három fiú elvérzett, s a pápa is hamarosan elhunyt. Az orvosi kannibalizmus népszerűsége a 19. század elejéig tartott, az utolsó ismert esetet 1865-ben, Németországban jegyezték fel. Teljesen azonban a mai napig nem veszett ki a gyakorlat: még ma is vannak olyan apák és anyák, akik az újszülöttek világra jövetelekor megisszák a méhlepény vérét.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Biblia

• Mit tudhatunk valójában a rejtélyes frigyládáról?
• Károlyi Gáspár Bibliája felbecsülhetetlenül mérföldköve a magyar irodalmi nyelv fejlődésének
• A maga korában katonai zseniként ismerte a világ a Ben-Hur szerzőjét
• Március 18-án teremtette Isten a világot a középkori emberek szerint
• Krisztus megkeresztelésének emlékét őrzik a vízkereszti hagyományok
• Pontos számítások helyett a hagyomány határozza meg Jézus születésének napját
• Néhány perc alatt, rekordáron elkelt a legkorábbi ismert héber Biblia
• A világ legrégebbi ismert Bibliáját állítják ki Tel-Avivban
• A középkorban pontosan kiszámolták a teremtés kezdetének dátumát is