Miről tárgyaltak a KGB vezetői Budapesten?

A megállapodás

A Pjotr Ivasutyin, a KGB elnökének I. helyettese és Papp János belügyminiszter által aláírt öt pontból álló megállapodásban jobbára csak az általánosságok szintjén definiálták az együttműködési területeket. A szerződés szerint „a felek kölcsönös cserét folytatnak az ellenségre vonatkozó anyagokból és információkból [sic!], amelyeket mindkét ország hírszerző szervei szereznek meg […], az operatív információkból és tájékoztatókból, amelyek az ellenséges hírszerző és kémelhárító központok és szervek tevékenységének a formáira és módszereire vonatkoznak”, emellett kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak „az ellenség, különösen az USA, NSZK és Ausztria fontos objektumaiba való ügynöki beépüléssel kapcsolatos” hírszerző és kémelhárító intézkedések lebonyolításához.

A megállapodás tartalmazta, hogy „célszerű” esetekben közösen intézkednek. Mindezeken túl rögzítették, hogy „a végrehajtás érdekében” a magyar Belügyminisztérium szervezetén belül felállítanak egy KGB-kirendeltséget is. A szervek közötti kapcsolatok ilyetén való szabályozása magával vonta a két fél közötti rendszeres találkozókat és az együttműködésben lefektetett célok bizonyos időközönkénti felülvizsgálatát, ugyanis ettől kezdve kétévente a két ország delegációi kiegészítették, pontosabban egy úgynevezett összesítő feljegyzésben rögzítették a következő időszakra vonatkozó feladatokat és azok végrehajtásának módját. A tárgyalásokat minden esetben a két ország legmagasabb szintű állambiztonsági vezetői folytatták egymással.

Az 1964-ben Budapesten, majd 1966-ban Moszkvában aláírt összesítő feljegyzésekben szereplő nyolc, illetve hét pontban rögzített feladatok az eredeti megállapodáshoz képest nem mutattak jelentős eltérést: ezek nagyobbrészt csak a korábban lefektetett elvek valamelyest kibővített változatai voltak a tapasztalatcsere, a kölcsönös segítségnyújtás, a koordináció és az együttműködés folyamatos hangoztatása mellett.

Ezzel szemben az 1968-ban aláírt összesítő feljegyzésben már egy valamivel kiterjedtebb kooperáció alapjai körvonalazódtak. A felek az eredeti, majd a találkozók során valamelyest kibővített pontok megismétlése mellett már azt is rögzítették, hogy kölcsönösen segítik egymást a KGST-vel és a Varsói Szerződéssel kapcsolatos titkok és értekezletek védelmében, valamint ellenőrző, elhárító feladatokat végeznek a tudományos, művészeti és egyházi kongresszusokon résztvevők körében. Ezek mellett már olyan pontok is bekerültek a megállapodásba, amelyek kifejezetten a szocialista tábor országaira vonatkoztak.

A Csehszlovákiában kialakult helyzet miatt részletesen felsorolták azokat a lépéseket, amelyeknek a végrehajtása a magyar félre hárult – a feljegyzés pontos megfogalmazása szerint – „a Nyugat-Szlovákiai, Közép-Szlovákiai és Kelet-Szlovákiai megyékben”. Külön pontban rögzítették egyrészről a Kínával és Albániával szembeni felderítés szükségességét és az ezzel kapcsolatos teendőket, másrészről a Jugoszláviához kapcsolódó feladatokat is, mivel – a feljegyzés szerint – a csehszlovákiai bevonulásról kialakított álláspontja „az imperialista körök tényleges támogatását” jelentette.

A soron következő találkozóra 1971-ben került sor Moszkvában. Az itt elfogadott jegyzőkönyv alapján egy részletekbe menően szabályozott, ugyanakkor irányaiban jelentősen módosult nemzetközi együttműködés képe bontakozik ki. Míg a szocialista országokkal szembeni hírszerző és kémelhárító feladatok kikerültek a megállapodásból, addig tételesen felsorolták mindazokat a területeket, amelyekre vonatkozóan a továbbiakban még szorosabb együttműködést óhajtottak megvalósítani. Összesen huszonkét pontban határozták meg a két ország állambiztonsági szerveinek folyamatos együttműködését igénylő területeket, amelyek átfogták az Izrael elleni állambiztonsági munkától a káderek kiképzésén, a Szabad Európa Rádióval kapcsolatos információcserén át a katonai kémelhárítás fejlesztéséig, a határ menti kooperációig bezárólag a legkülönfélébb feladatokat.

Az állambiztonsági szervek közötti együttműködés kronológiájában a következő, 1973-ban megszervezett budapesti találkozóval lezárult egy fejezet, ugyanis a szovjet és a magyar szerv új egyezményt kötött egymással, amellyel az eredeti megállapodást hatályon kívül helyezték.
Az 1962-es együttműködési megállapodáshoz kötött rendszeres találkozók nemcsak az aktuális feladatok írásos rögzítéséhez, hanem a felső szintű állambiztonsági vezetők által adott tájékoztatókhoz is keretet nyújtottak. A látogatások során általában mindkét fél beszámolt az adott ország „operatív” helyzetéről oly módon, hogy a delegáció vezetői (a KGB elnöke, illetve magyar részről a belügyminiszter) mellett általában a hírszerzés és a kémelhárítás felelősei is összefoglalták a korábbi időszak fontosabb történéseit, illetve a jövőbeli teendőket.

1. A megállapodás
2. Megérkezik a delegáció

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

3. Az ipari forradalom
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Ausztál kőművesekre, sztrájkok áldozataira és Szent Józsefre emlékezünk május 1-jén
• A bálnavadászat brutális gyakorlata olajozta be az ipari forradalom fogaskerekeit
• Az ipari forradalom szennyezésének legkorábbi nyomait mutatták ki a Himalája gleccserében
• A niagarai vízerőműhöz is szállított alkatrészeket a Škoda Művek
• Száz évre romba dőlt a kínai gazdaság, miután a britek megszerezték a tea titkát
• Egy chicagói sztrájk halálos áldozatainak emléknapja volt eredetileg május 1.
• Gőzerővel indította el az ipari forradalmat James Watt találmánya
• Meglepő vége lett a ló és a gőzmozdony versenyének 1830-ban
• Mi volt az angol ludditák igazi célja a géprombolással?