A főváros közellátását szolgáló intézményhálózat

Az 1872-ben nyílt Marhaközvágóhíd és vásár 30 vágókarámmal, 1 vágócsarnokkal, istállókkal, két hűtővel, és jéggyárral rendelkezett a központosított vágások irányítására, a húsvizsgálat és az állategészségügyi szolgálat ellátására.

Az 1902-ben létesített Sertésközvágóhíd Európa egyik legmodernebb vágóhídja volt, amelyben 2 vágócsarnok, hűtők és szalonnaraktárak, jéggyár a sertések forrázásához szükséges forró víz termelésére szolgáló kazántelep, bélmosók, hentesiparosok feldolgozó műhelyei, állatorvosok vizsgáló helységei kaptak helyet. A húszas években az állatok feldolgozásával, a melléktermékek tisztításával, 300 hentessegéd és 30 béltisztító munkás foglalkozott.

A Községi élelmiszerárusító háziüzemet a főváros 1911-ben hozta létre, hogy hatékony árszabályozást hajthasson végre és a fővárosi kórházakban ellássa az élelmezést. Az intézmény valóban jelenős piaci befolyásolási képességgel bírt: a központi telepen húsfeldolgozó és kolbászárugyár, baromfi hízótelep, vadhús, fűszer és gyarmatáru osztályok és az ezeket kiszolgáló hűtők kaptak helyet. A városszerte 50 - akkoriban „községinek” hívott - elárusító bolttal rendelkező üzem a főváros legtekintélyesebb élelmiszerárusító szolgáltatását nyújtotta.

Szintén árszabályozási céllal hozták létre 1909-ben a Községi Kenyérgyárat. A 24 gőzsütőkemence, 48 sütőlap, 4 dagasztógép, lisztszitáló és keverőgép felszereléssel is rendelkező üzem a főváros területén 170 elárusító helyen hozta fogalomba a pékárut. A fővárosi kórházak kenyér és aprósütemény igényét is teljesen kiszolgálta: a húszas években napi 1400 kiló kenyeret és 670 kiló péksüteményt szállított. Korszerű tésztagyárában pedig tojásos tésztaféléket, metéltet, kockát, tarhonyát állítottak elő.

A lakosság szegényebb rétegeinek húsfogyasztását kívánta kiszolgálni az 1905-ben létesített Községi Lóhúsüzem, amely városszerte 22 üzletben árusította a lókolbászt és a lóhúst. A lóhús feldolgozását és értékesítését kizárólagos joggal végző fővárosi üzem maga hozta forgalomba e termékeket a szociális szempontok alapján kivitelezett ellátás jegyében.

A fővárosban árusított tej forgalmát biztosító Tejhivatal rendezte a központilag nyilvántartott tejellenőrzést a pályaudvarokon, tejtelepeken és az utcai árusításban. Az élelmiszer vizsgálatokat végző vegyészeti és élelmiszervizsgáló intézményt 1894-ben hozták létre, hogy felügyelje a vásárcsarnoki élelmiszerbiztonsági vizsgálatait, kiadja a kihágási eljárás alapjául szolgáló szakvéleményt, és engedélyezze a főváros környéki településeken tartott tehenek tejének budapesti megrendelőkhöz való házhozszállítását.

Mindezen intézményekre annál is inkább szükség volt, mert a 19. század utolsó éveiben kibontakozó infláció alapvetően az élelmiszereket érintette. A félmilliós városnak 44 piaca volt, közel 8000 árussal, s az 1898 utáni évtizedben pedig 40%-kal drágult az élet.

Sipos András kutatásaiból ismert, a városigazgatás a vágóhidak és állatvásárok intézményeinél sem a jövedelmezőséget, hanem az egészségrendészeti és közélelmezési célok teljesítését várta el.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

13. Magyarország politikai intézményrendszere és választási rendszere
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A rendszerváltoztatás belülről
• Kilincs a túloldalon
• Kormányzás ellenszélben