2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Muszlim ökölvívót istenített Amerika

2010. január 8. 11:48 Fekete István

1964 után a nyilvánosság előtt is vállalta hitét a leghíresebb amerikai ökölvívó Muhammad Ali, aki egy radikális iszlám szervezet tagjaként szállt szembe a polgárjogi mozgalmak integrációs törekvéseivel.

A Sonny Listontól elhódított nehézsúlyú világbajnoki öv után 1964-ben Cassius Clay a nyilvánosság elé tárta, hogy az Iszlám Nemzet (IN, közkeletű nevén Fekete Muszlimok) tagja, amely a Cassius X nevet adta a bokszolónak, mondván, vezetékneve őseinek rabszolgaeredetére utal. Később Malcolm X, az afro-amerikaiak ügyét felkaroló polgárjogi harcos – egyben az IN egyik vezetője – is rábólintott a névcserére, aki egyenesen testvérének nevezte az öklözőt.

Clay a Muhammad („aki méltó a magasztalásra”) Ali (a negyedik „helyesen vezetett kalifa”) nevet kapta, amellyel az IN-hez való csatlakozása nyomán kialakult új identitását kívánta szimbolizálni. Sokan azt állítják, hogy Ali már a Liston elleni fellépés előtt gyakori vendége volt a muzulmán gyülekezeteknek, s állítólag egy bizonyos Sam Saxon nevű ember tanácsára kezdte el látogatni a szekta eszmecseréit. A sportoló saját verziója szerint az IN összejöveteleit három évvel a szervezethez való csatlakozása előtt kezdte látogatni.



Alira össztűz zúdult az IN-be való belépése és annak kétes hírű vezetője, Elijah Muhammadhoz fűződő kapcsolata miatt, különösen akkor, amikor a fehérek ferde szemmel tekintettek a polgárjogi mozgalom gondolatébresztő, radikális tanításaira. Ali egy ízben az integráció kapcsán kijelentette: „Mi, akik Elijah Muhammad útmutatásait követjük, nem akarjuk, hogy erőnek erejével integráljanak bennünket. Az integráció rossz. Nem akarunk együtt élni a fehér emberekkel – ennyi az egész.” A vegyes házasságot illetően pedig leszögezte: „Egyetlen intelligens fekete férfi vagy asszony sem akarja, hogy fehér fiúk és lányok jöjjenek otthonaikba házasságkötés céljából”.

Ali szerint a fehérek a „gonosz” megtestesítői, akik gyűlölik a feketéket – ezek egyértelműen az IN tanításainak nyomait tükrözik. Szerintük a fehér embereket egy gonosz tudós kreálta, az Allah által kiválasztott napon pedig ezerötszáz repülő fogja elpusztítani a földet, de az IN a Korán menny/pokol felosztását is elvetette. Ali később az IN leggyakoribb fellépőjévé vált, s szónoklataiban többek között például a 40 milliós fekete anyaország megalapítása mellett tett hitet. [miután Elijah Muhammad meghalt, Ali 1975-ben elhagyja a szektát és csatlakozott az iszlám szunnita ágához. 2005-ben a szufizmus spirituális gyakorlatait kezdte el követni, s egyre inkább magáévá tette az isteni egységet (tawhíd) hirdető Inayat Khan útmutatásait].



Az 1966-os sorozásra az eszkalálódó vietnami háború idején került sor, ekkor Ali lelkiismereti aggályok miatt nem volt hajlandó uniformist ölteni: „A háború ellentétes a szent Korán tanításaival. (...) Egyetlen háborúban sincs kötelességünk részt venni, hacsak nem Allah, vagy annak Hírnöke kér meg rá. Nem veszünk részt olyan háborúkban, amely a keresztényeké, vagy más hitetleneké.” A sokat idézett mondat pedig 1966-ban hangzott el Ali szájából: „Soha vietkong nem hívott még niggernek”.

1967. április 28-án Ali végül megjelent az Egyesül Államok hadseregének houstoni avatásán, azonban háromszori felszólítás ellenére sem volt hajlandó előre lépni a sorból. Ekkor egy tiszt figyelmeztette Alit, hogy bűncselekményt követ el, amellyel öt éves börtönbüntetésre és 10 ezer dolláros pénzbírságra számíthat. A bokszoló nevének negyedik elhangzása után sem mozdult; ezután letartóztatták, New York Állam Atlétikai Bizottsága felfüggesztette bokszolói engedélyét és megfosztotta WBA-címétől, a külügyminisztérium ráadásul lefoglalta útlevelét is. A tárgyalásra 1967. június 20-án került sor, a bíró pedig 21 percnyi mérleges után bűnösnek mondta ki a renitens bokszolót. Az ügy az amerikai legfelsőbb bíróság asztalára került, a közvéleményen pedig egyre inkább úrrá lettek a háborúellenes érzelmek, s sokan Ali mellé álltak. 1971-ben Clay v. United States, 403 U.S. 698 (1971) értelmében a LB 8-0 arányban arra szavazott, hogy Ali lelkiismeretből tett tiltakozása indokolt volt.



Jóllehet Ali ügye még csak a fellebbviteli szakaszban járt, a bokszoló újra ringbe szállhatott. Az állami szenátor jóvoltából Muhammad Ali Georgia államában – az egyetlen államban, ahol nem volt bokszszövetség – újfent licenszhez jutott, az öklöző pedig nemcsak csatát, hanem háborút is nyert: New York Állam Legfelsőbb Bírósága kimondta, hogy a sportolótól jogtalanul vették el bokszolói engedélyét, amely egyben zöld jelzést adott „az évszázad mérkőzése”, az addig veretlen Joe Frazierrel való találkozás megrendezésére is.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár