Akasztás, szamár, gerillaakciók: mindent bevetett a Fényes Ösvény

A maoista gerillaszervezet 1980-ban Ayacuchoban bontott zászlót; doktrínáját az egyetemi katedrát a szervezet vezetőjének címére cserélő Abimael Guzman fektette le. A Fényes Ösvény a nyugati félteke később egyik legrettegettebb terrorista szervezetté nőtte ki magát: támadásaiknak eleddig 30 ezren estek áldozatul.

A szervezet a perui marxista vezető, Jose Carlos Mariatigua egyik idézetéből vette nevét, aki egyszer azt mondta, hogy a „marxizmus-leninizmus fényes ösvényt nyit meg a forradalom felé”. A kínai kulturális forradalom által megihletett szervezet legfőbb célja az volt, hogy megbuktassa a perui kormányt és szétverje a kulturális intézményeket, majd egy a parasztság vezette kommunista társadalmat hozzon létre.



A Fényes Ösvény a huamangai Szent Kristóf Egyetem falai között alakult meg, amely a távoli, koldusszegény, hegyvidéki Ayacucho tartomány névadó városában székelt. A személyi kultuszt kiépítő Guzman az intézmény filozófia professzoraként itt kezdte meg informális politikai diskurzusait diákjai és tanárkollégái társaságában. A kétszeres doktori cím birtokában Guzman olyan magasságokba lépett az egyetemi ranglétrán, hogy két kézzel osztogatta a tanári kinevezéseket politikai bajtársai számára.

A perui oktatási reformoknak köszönhetően ekkor megugrott a felsőoktatásba iratkozottak száma, akik között sok az indián származású diák – ők alkotják a Fényes Ösvény magját. A hatvanas években a szervezet igazi tömegbázist épített maga köré, később pedig egy maoista politikai párt létrehozásáról döntöttek. Mindeközben tovább radikalizálódott a sokszor trockizmussal vádolt, a tapasztalatait többek között albániai és kínai útján szerző Guzman: az egykori professzor úgy gondolta, hogy a véres katonai felkelés maradt a forradalom egyetlen legitim formája.

A szervezet Ayacucho környékén indította útjára a terrorgépezetet: kezdetben csupán szavazóládákat égettek, de az indián falvakba való beszivárgásuk után a helyi támogatás megszerzésének reményétől fűtve a gyűlölt földtulajdonosok és helyi bűnözők likvidálását is megkezdték. A kormány csak 1982-ben érezte úgy, hogy megérett az idő a cselekvésre, ezért lecsapott a terroristacsoportra, s a pokol elszabadulása ellen a hadsereget vezényelték a térségbe.

A politikai instabilitás és a romló gazdasági mutatók keltette hullámokat sikeresen meglovagoló, egyre nagyobb potenciállal rendelkező szervezet a koka-termelő területekre is rátette a kezét. Dollármilliók vándoroltak a csoport vezetőinek a zsebébe a védelmi pénzek jóvoltából, 1988-ban Guzman pedig önbizalomtól duzzadva jelentette be, hogy tízezer aktív taggal a háta mögött a forradalmat a faluból a városba kell helyezni – különösen a fővárosba, Limába. Guzman a terrort egy megfontolt politikai és katonai taktikának tartotta.



A gerillák falvak közterein kínozták halálra az embereket, akiket néha lefejeztek; az áldozatok fejét később fordítva visszavarrták és úgy kötötték fel őket a fára. Az izraeli Nemzetközi Terrorizmus-ellenes Politikai Intézet adatai (2005) szerint a szervezet 90 százalékban autóba rejtett pokolgépekkel, emberrablással vagy lövöldözéssel operált. A Fényes Ösvény volt a „szamár-bomba” értelmi szerzője, amelynek során az állatot dinamittal szerelték fel, amelyeket rendőrállomások és kormányzati épületek ellen vetettek be. A kambodzsai Vörös Khmerekhez hasonlóan a szervezet a civil áldozatokat nem csupán elkerülhetetlennek, hanem egyenesen kívánatosnak tartotta a forradalom diadala érdekében.

A napi rendszerességé váló merényletek miatt később Alberto Fujimori elnök gyakorlatilag szükségállapotot rendelt el az országban: ideiglenesen bezárta a kongresszust, felfüggesztette az alkotmányt és teljhatalommal ruházta fel a katonaságot, amely kénye-kedve szerint tartóztathatott le polgárokat. 1992 szeptemberére szinte megsemmisítették a Fényes Ösvényt, Guzmant pedig bebörtönözték. Fujimori halálos csapást mért a szervezetre, amely a fejetlenségtől és dezertálásoktól tovább zsugorodott, a kormány pedig amnesztiát ígért az egykori gerilláknak.

A katonai szárny (Proseguir/Előre) azonban túlélte vezére elvesztését: 2002-ben szinte újjászületett, és gerillaakcióival a mai napig fejfájást okoz a dél-amerikai országnak.

Források:

Encyclopedia of terrorism
The Psychology of Terrorism: A public understanding
Root causes of terrorism: myths, reality and ways forward

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2014

• Elhagyott kastély a 19. századi "Chicagóban"
• Rembrandt, a titokzatos
• Híres történelmi csókok
• Ilyen volt Hitler magánélete egy hódolója szerint
• A budai zsidóság az oszmán hódoltság idején
• A Horthy-Hitler-találkozók históriája
• Meghökkentő múltbéli fogások
• A Horthy-kultusz és a magyar zsidóság
• Az életébe került a mexikói kaland Ferenc József öccsének