Születésnapját ünnepelte a varégok városa

2009. szeptember 21. 13:20 MTI

Velikij Novgorod - Nagy Novgorod - első írásos említése 859-re datálható, s az évfordulót Dmitrij Medvegyev államfő látogatásával, valamint gazdag kulturális és gazdasági programmal ünnepelték a hét végén.

Korábban

Velikij Novgorodban ma is számtalan 11-12. századi templom csodálható meg, s építészeti együttesei között harmincnál is több szerepel 1992 óta az UNESCO Világörökség-listáján.

A helyszínhez illő módon az évfordulós ünnepségek keretében itt tartotta ülését pénteken az államtanács, továbbá a kulturális és művészeti tanács Dmitrij Medvegyev részvételével. Az államfő meghallgatta az illetékesek problémáit, majd kemény szavakkal követelte: ne panaszkodjanak, hanem oldják meg a műemlékekkel és a kulturális kincsekkel kapcsolatos problémákat, legalább vegyék azokat lajstromba és rendezzék a jogi és adminisztratív gondokat addig is, amíg összegyűlik a pénz a restaurálásra.

A város 859-ben már fontos állomás volt a varégok - a mai svéd területekről származó vikingek - kereskedelemi útvonalán a Baltikum és Bizánc között, s a 10. század közepére fejlett politikai központtá vált. A magát innen származtató Rurik-dinasztia több mint 750 éven át uralkodott Oroszországban. Rurik fia, Oleg 882-ben alapította a Kijevi Ruszt: fővárosa Kijev, második legfontosabb városa Novgorod lett. A kereszténység bevezetése az 1100-as évek végére az egész orosz ortodox egyház központjává tette.

Novgorod fejlődésére nagy hatást gyakorolt Bölcs Jaroszláv uralkodása 1019 és 1054 között. A város legvirágzóbb kora 1136-ban kezdődött, amikor a kereskedők és bojárok felkelése nyomán elszakadt Kijevtől és kikiáltotta a Novgorodi Köztársaságot, amely fokozatosan megszilárdította hatalmát Északkelet-Európa jelentős részén, a mai Finnország és Észtország területétől kezdve egészen az Ural északi részéig, a 13. században pedig csatlakozott a Hanza szövetséghez, s a legfontosabb európai kereskedővárosok közé került Brugge és London mellett. Nyilvános gyűléseken (vecse) választották a város vezetőit, afféle polgármestereket, és a fejedelmet is, akinek döntéseit azonban a polgármesternek kellett ellenjegyeznie, de egyedülálló módon választották az egyházi tisztségviselőket is, s még az egyes negyedek, utcák problémáit is helyi vecséken oldották meg.

A középkor nagy részében Novgorod jelentős kulturális centrum is volt. Több százezres lakosságának többsége - Európában egyedülálló módon - tudott írni-olvasni, a drága papír helyett főleg nyírfakéregre írtak. Százával találják ma is a nyírfakéregre írt feljegyzéseket, s a vidék népi és iparművészetében ma is a nyírfakéreg az egyik legfontosabb anyag. Az első egyetemet 400 hallgatóval alapították, irodalmi élet alakult ki, könyveket készítettek, itt keletkeztek az első orosz írásos dokumentumok. Közben a város folytonos háborúzásra kényszerült a dánokkal és a németekkel.

Novgorod az 1300-as években ért hatalma csúcsára. Lakossága 400 ezer főt tett ki, s a szó szoros értelmében minden sarkon templomok álltak, amelyeket nem csupán liturgikus célokra, hanem egyebek mellett - mivel kőből épültek, s így a sok tűzvésznek nem voltak annyira kitéve - értékek őrzésére és áruraktárként is használtak. Novgorod építészete, ikonfestészete, aranyművessége Európa-szerte elismert volt. A 14. században kezdődött azonban a hanyatlás is, valamint a Moszkvával folytatott hatalmi harc.

A moszkvai fejedelemség egyre inkább kiemelkedett az orosz államok köréből és sorra beolvasztotta vetélytársait. 1478-ban került sor Novgorodra: III. Iván cár annektálta a városállamot. Novgorod így is Oroszország harmadik legfontosabb városa maradt egészen Rettenetes Iván uralkodásáig, aki 1570-ben feldúlta, és sokezer lakóját meggyilkoltatta. Novgorod azonban megőrizte kereskedelmi pozíciói nagy részét egészen 1703-ig, Szentpétervár alapításáig.

A kerek évfordulót a városban gazdag kulturális és szórakoztató programmal és lézershow-val egybekötött tűzijátékkal ünnepelte.