Kuzsinszky Bálint

Lengyel származású családban született, kisiparos édesapját korán elvesztette. A budapesti tudományegyetem bölcsészkarán klasszika-filológia szakon végzett, a latin és a görög filológia mellett régészetet, numizmatikát és epigráfiát tanult. A legújabb Aquincumi ásatások című disszertációjával 1888-ban bölcsészdoktori, majd 1890-ben görög-latin szakos tanári oklevelet szerzett. Tanára volt többek között Ábel Jenő, Hampel József és Torma Károly. Ez utóbbi kettő ajánlására 1887. január 20-án a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának gyakornoka lett, majd 1889. június 30-án segédőrré, 1899. augusztus 6-án múzeumőrré nevezték ki. Számos hazai és külföldi tanulmányúton vett részt, járt a Délvidéken, Kárpátalján, Nyugat-Magyarországon, Ausztriában, Olaszországban, a Rajna-vidéken, Dél-Németországban, Dalmáciában. 1887-től bekapcsolódott az aquincumi ásatásokba. Tevékenysége eredményeként 1894-ben megnyitotta kapuit az Aquincumi Múzeum, amelynek egészen nyugdíjba vonulásáig igazgatója volt. A fővárosi tanács 1899-ben bízta meg a Székesfővárosi Múzeum igazgatásával. Munkásságával megalapozta a későbbi Budapesti Történeti Múzeum máig működő szervezeti formáját. 70. életéve betöltésekor lemondott a Fővárosi Múzeum igazgatói tisztségétől, majd 1937-ben az Aquincumi Múzeum vezetéséről. Hagyatéka nagyrészt az Aquincumi Múzeumba került.

1892-től a budapesti egyetemen az ókori művelődéstörténet magántanára, majd 1901-től az Ókori Egyetemes Történelmi Tanszék vezetője, nyilvános rendkívüli, 1911-től nyilvános rendes tanára. Hampel József halála után 1914 és 1930 között az Érem és Régiségtani Tanszék professzora, közben 1923-24-ben a bölcsészettudományi kar dékánja. Oktatói tevékenységében – szemben a régebbi, csak a Római Birodalom klasszikus történetét ismertető irányzattal – előtérbe helyezte a provinciális régészetet, Pannónia és Dacia provincia történetének, régészeti hagyatékának a megismerését. Egyetemi katedrájától 1930. május 1-jével vonult vissza.

Hosszú pályafutását a magas szintű tudományosság és múzeumszervező munkásság jellemezte. Tevékenységének eredményeképpen a rábízott gyűjtemények állapota, a vezetése alatt álló intézmény tudománypolitikája, nemzetközi kapcsolata európai szintet ért el. Tudományos munkássága középpontjában Aquincum emlékeinek rendszeres feltárása, szakszerű közzététele állt. Nevéhez fűződik az polgárváros ma is látható, központi részének feltárása, felismerte, hogy a romok nem egy katonai tábor maradványait rejtik. Elkészítette az előkerült emlékek kiállítási vezetőjét, gondoskodott felszíni megőrzésről, a műemlékvédelmi megoldásokban az olasz példák segítették. Komoly erőket mozgósított a fővárosi ásatások megszervezésére, 1926-tól a kerületi elöljáróságok bejelentései alapján felügyelte a nagyobb földmunkákkal járó építkezéseket. A megszaporodott leletmentésekről a Budapest Régiségeiben adott számot. Nagy hangsúlyt fektetett a provincia múltjának megismerésére. Finály Gáborral tervezetet állított össze a limes kutatásának aktuális kérdéseiről, állandó munkatársa volt a Corpus Inscriptionum Latinarum (CIL) Berlinben működő központjának. Epigráfiai munkásságának kiemelkedő teljesítménye több száz aquincumi felirat rekonstruálása és közreadása. Topográfiai kutatásai a Balatont is érintették, könyvet írt a régészeti lelőhelyekről. Foglalkozott a muzeológia elméletével, a kiállítások létrehozásával. A korábbi gyakorlattal szemben fontosnak tartottam hogy az előkerült leletegyüttesek egyben maradjanak.

A Magyar Tudományos Akadémia 1907. május 3-án levelező, 1926. május 6-án rendes tagjává választotta. A római városok keletkezése Pannóniában című székfoglaló előadása 1909. december 6-án hangzott el. Tiszteleti tagja volt a Budapesti Philologiai Társaságnak, 1919-ben az Országos Magyar Régészeti Társulat elnökévé választották. 1896-tól a Német Birodalmi Régészeti intézet levelező, 1925-től rendes, 1899-től az Osztrák Archaeológiai Intézet levelező, 1933-tól a belgrádi régészeti intézet tagja volt. Emlékére a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat emlékérmet alapított.

Fő művei: Aquincum és romjai. Bp., 1890.; Az aquincumi Amphiteatrum. Budapest Régiségei, 1891.; Pannónia római jogú városai. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1892-93.; Die Ausgrabungen zu Aquincum. Ungarische Revue, 1893.; Pannónia és Dacia. (Magyarország a királyság megalapításáig.) In: A magyar nemzet története. I. Bp., 1895., reprint kiad. 1994.; Aquincum és az óbudai ásatások. Bp., 1900.; Római kőemlékek az aquincumi múzeumban. Bp., 1901.; Magyarország emlékszerű maradványai a római korból. In: A művészetek története. I. Szerk.: Beöthy Zsolt. Bp., 1906.; Aquincumi ásatások és a múzeum ismertetése. 5. átd., bőv. kiad. Bp., 1908., 8. kiad. 1944.; A Balaton környékének archaeológiája. Bp., 1920.; A legrégibb terra sigillata edények Pannoniában. Archaeológiai Értesítő, 1923-26.; A gázgyári római fazekastelep Aquincumban. Budapest Régiségei, 1932.; Aquincum helyrajza. Tanulmányok Budapest Múltjából, 1933.; Aquincum. Ausgrabungen und Funde. 7. kiad. Bp., 1934.; Az Aquincumi Múzeum római kőemlékeinek ötödik sorozata. Budapest Régiségei. 1937.

Róla szóló irodalom: Láng Nándor: Valentino Kuzsinszky sexagenario. Országos Magyar Régészeti Társulat Évkönyve, 1927.; Stöhr Géza: Kuzsinszky Bálint irodalmi műveinek jegyzéke. Országos Magyar Régészeti Társulat Évkönyve, 1927.; Láng Nándor: Kuzsinszky Bálint. Archaeológiai Értesítő, 1938.; Láng Nándor: Valentin Kuzsinszky. Laureae Aquincenses, II. Bp., 1941.; Oroszlán Zoltán: Kuzsinszky Bálint, az egyetemi tanár. Régészeti Dolgozatok, 1964.; Oroszlán Zoltán: Kuzsinszky Bálint. Archaeológiai Értesítő, 1965.; K. Végh Katalin: A Budapesti Történeti Múzeum első félévszázada 1887-1938. Bp., 1988.; K. Végh Katalin – Szabó Klára: Kuzsinszky Bálint hagyatéka és tudományos műveinek bibliográfiája. In: A Budapesti Történeti Múzeum Könyvtárának és Régészeti Adattárának ismertetése. Bp., 1991.; Maróti Éva – Zsidi Paula: Kuzsinszky Bálint. In: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk.: Bodó Sándor – Viga Gyula. Bp., 2002.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2020

• Fritz Haber és a harci gázok
• A titokzatos Húsvét-sziget
• Arkhimédész hadigépei
• Margit hercegnő, az örök második
• Emberkísérletek a Harmadik Birodalomban
• Sorscsapás volt-e Dobzse László uralma?
• A Manhattan Projecttől a szuperbombáig
• Marie Curie és a radioaktivitás
• Hét híres áprilisi tréfa