Gerevich László

1931 és 1935 között a budapesti egyetemen művészettörténet, a magyar föld régészete és magyar irodalomtörténet szakon tanult. 1935-ben a Gerevich Tibor – aki nagybátyja volt – által vezetett Keresztény Régészeti és Művészettörténeti Tanszékén bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Az egyetem elvégzése után a Székesfővárosi Történeti Múzeumban ideiglenes gyakornok, majd 1937-től múzeumi tiszt, 1939-től múzeumi őr. 1937-ben a Római Magyar Akadémián művészettörténeti és várostörténeti tanulmányokat folytatott. 1941-ben a Középkori Kőemléktár megbízott igazgatója lett, egyúttal irányította a Fővárosi Ásatási Intézetben létrehozott Középkori Ásatási Osztály munkálatait. A második világháború után Franciaországban és Angliában járt tanulmányúton, 1947-ben kinevezték a Történeti Múzeum osztályigazgatójává, majd egy évvel később a teljes múzeum igazgatását átvette.

1947-ben egyetemi magántanári képesítést szerzett az Eötvös Loránd tudományegyetemen, az akkoriban létrehozott muzeológia szakon 1949 és 1954 között régészetet és művészettörténetet adott elő. 1952-ben kandidátusi címet szerzett. Egyre intenzívebben vett részt a tudomány szervezésében. 1952-ben az MTA Régészeti és Művészettörténeti Bizottságának tagja, 1956 és 1980 között a Régészeti Bizottság elnöke volt. 1961-ben elhagyta a muzeológusi pályát, az újonnan alakult Régészeti Kutatócsoport megszervezésében vállalt oroszlánrészt. A szervezet 1967-ben Régészeti Intézetté alakult, amelynek 1958-tól nyugállományba vonulásáig igazgatója lett. 1964-ben megszerezte az akadémiai doktori címet.

Tudományos munkássága a középkort érintette. Először a Felvidék szobrászatának kutatásával foglalkozott. Az Ásatási Osztály keretében felügyelete alá kerültek a Garády Sándor által végzett régészeti kutatások, s maga is ásatások szervezésébe fogott. Első ásatása, amelyet Nagytétény határában az egykori Csút falu területén végzett egyértelműen megmutatta rátermettségét. Itt házakat, templomot és temetőt hozott a napvilágra, majd Albertfalván egy kisebb udvarházat tárt fel. 1945 után a főváros megbízásából a budai Várnegyed romos épületeinek bontását, illetve helyreállítását felügyelte, gondoskodott a súlyosan megrongálódott templomok középkori maradványainak renoválásáról. A Műemlékek Országos Bizottságának támogatásával megkezdte a középkori ásatásokat a királyi palota területén. Jelentős szerepet vállalt Budapest történetének monografikus feldolgozásában. Meghatározó jelentősége volt a pilisi és a dömösi apátság feltárásában. Tisztázta a magyarországi gótika periódusait, felhívta a figyelmet Gertrudis síremlékének töredékeire. Tudományos tevékenységét 1954-ben Kossuth-díjjal ismerték el.

A Magyar Tudományos Akadémia 1970. február 4-én levelező, 1973. május 11-én rendes tagjává választotta. A gótikus klasszicizmus és Magyarország című székfoglalója 1971. február 25-n, A koragótika kezdetei Magyarországon című 1974. április 26-án hangzott el. Komoly szerkesztési munkát végzett. Rangos folyóirattá emelte a Budapest Régiségeit és a Tanulmányok Budapest Múltjából című periodikákat, szerkesztőbizottsági tagja volt az Acta Archaeologica-nak. Számos tudományos szervezet tagságát érdemelte ki. Alelnöke volt az Union International d’Archéologis Slave-nak. A Deutsche Institut levelező, a Finn Régészeti Társulat és a The Society of Antiquaries of London tiszteletbeli, a Comité International de Recherches sur les Origines des Villes választmányi, a Nemzetközi Várostörténeti Bizottság magyar nemzeti bizottságának tajga volt.

Fő művei: A kassai Szent Erzsébet-templom szobrászata a 14-16. században. Bp., 1935.; A garamszentbenedeki úrkoporsó. In: Emlékkönyv Gerevich Tibor születésének 60. évfordulójára. Bp., 1942.; A csúti középkori sírmező. Budapest Régiségei, 13. 1943.; A felvidéki szobrászat stílusfejlődése. Bp., 1943.; A kassai Szent Erzsébet templom szobrászata a XIV-XVI. században. Bp., 1945.; A budai várpalota története. Szerzőtárs: Gerő László. Budapest műemlékei, I. Bp., 1956.; Mitteleuropäische Bauhütten und die Spätgotik. Acta Historiae Artium, 1958.; A budai vár feltárása. Bp., 1966.; A gótikus klasszicizmus és Magyarország. MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának Közleményei, 1971.; The art of Buda and Pest in the middle ages. Bp., 1971.; Budapest története. I-V. Többekkel. Főszerkesztő. I-II. Bp., 1973.; Die mittelalterlichen Städte im Zentrum Ungarns. Vor- und frühformen der europäischen Stadt im Mittelalter, II. Göttingen, 1974.; Pilis abbey, a cultural center. Acta Archaeologica, 1977.; A pilisi ciszterci apátság. Szentendre, 1984; 2. kiad. 1987.

Róla szóló irodalom: Entz Géza: László Gerevich a 60 ans. Acta Archaeologica Hungarica, 1971.; Marosi Ernő: Gerevich László. Magyar Tudomány, 1997.; Kubinyi András: In memoriam Gerevich László. Magyar Múzeumok 1997.; Marosi Ernő: Gerevich László tudományos munkássága. Acta Archaeologica Hungarica, 1998.; Végh András: Gerevich László. In: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk.: Pintér János. Bp., 2002.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

16. Reformáció és katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Színlelt emberrablás mentette meg Luther életét a birodalmi átok kimondása után
• A leves, amely megállított egy háborút
• Saját pénzén, pápai elismerés nélkül alapította meg egyetemét Pázmány Péter
• A kapitalizmus fejlődéséhez is hozzájárultak Kálvin János tanai
• Luther Mártont majdnem agyonütötte egy villám, megfogadta, ha túléli, szerzetesnek áll
• Eleinte nem akart egyházszakadást, később már Antikrisztusnak nevezte a pápát Luther
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Csak híveket akartak toborozni az egyházak a boszorkányüldözéssel?