Szex az első világháborúban

Egy fiatal katona lépett be a hálószobába. Ez volt az első alkalom, hogy elment egy prostituálthoz, ezért nyugtalan és zavart volt. Nem volt képes a szexre. "Impotens voltam" - mondta. Az ilyen visszamlékezések, csaknem 90 évvel az első világháború után, nemigen szerepelnek a történelmi könyvekben, versekben. Ez a vallomás azok között a nemrég felfedezett beszámolók között található, amelyek azokról a fiatalemberekről szólnak, akik a halál árnyékában ott kerestek szexuális örömöket, ahol tudtak.

A feljegyzéseket Joshua Levine fedezte fel, amikor anyagot keresett új könyvéhez. Az archívum több mint 56 ezer óra interjút tartalmaz főleg olyan veteránokkal, akik már rég nem élnek. A csatákra való visszaemlékezések és a bajtársak elvesztése felett érzett fájdalom között meglepően nyíltan beszélnek a szexről és szexualitásról, annak elenére, hogy ez az ő nemzedékük számára tabu volt.

George Ashurst tizedes arról beszélt, amikor Franciaországban meglátogatott egy bordélyt, amely a frontvonal mögött működött. "Fehérbort ittunk a bárban, amely zsúfolásig tele volt. Öt nő volt ott, akikkel öt frankért fel lehetett menni a hálószobába. A szobákhoz vezető lépcső tele volt férfiakkal, akik arra vártak, hogy rájuk kerüljön a sor. A barátommal, Tommal leültünk az egyik asztalhoz, amikor a tábori lelkész bejött, és jól ledorongolt bennünket. 'Egyikőtöknek sincs anyja vagy nővére?'"

Szolgálaton kívül a pilóták több kiváltságot élveztek, mint az átlag katonák. Egy névtelen repülőtiszt a prostituáltakkal kapcsolatos élményeiről mesél: "A lányok mindig örültek a pilótáknak, mert az sok pénzt jelentett. Az egyik az alacsony Marguerite volt, aki nagyszerűen nézett ki. A magas, sötét Fifi szintén igen kedvelt volt. Ezenkívül ott volt a lapos orrú Pug, és a kövér combú Tiny. Nagy mulatságot csaptunk, rengeteg pénzt költöttünk olcsó pezsgőre, a lányoknak csak ez számított."

Az egyik bordélyház még viagrához hasonló szert is kínált. Fred Dixon közlegény így mesélt róla: "Az egyik bárban egy kedves idős francia hölgy kávét osztogatott egy kancsóból, két fiatal lány pedig egy tablettát adott hozzá, amelyről azt állították, hogy felerősíti szerelmi képességeinket. Hayley-Bell ezredes, Hayley mIlls színésznő nagyapja igen mohó volt. Ő kettőt is vett."

A homoszexualitás illegális volt, és a hasonló gyakorlatot folytatókat megbélyegezték. Tommy Keele tizedes arról mesélt, hogyan osztotta meg az ágyát egy karmesterrel, aki a lövészárokból jött. "A harmadik éjjel arra ébredtem, hogy valaki matat a fenekemnél. Azt gondoltam, hogy csak álmodom, Ellöktem a kezét, majd újra elszundítottam. Nem sokkal később megismétlődött a dolog; a keze ismét ott volt a hátsómon, gyorsan ellöktem és azt mondtam: 'Ne merészeld!' Valamit motyogott álmában, és én ismét elaludtam. Aztán már tovább ment, és majdnem megerőszakolt. Ekkor feléje fordultam, és megütöttem. Kilöktem az ágyból. Megragadtam, és ököllel ütni kezdtem az arcán és a fején. Azt mondta: 'Fel foglak jelenteni, és hadbíróság elé állítanak.' Azt válaszoltam: 'Jó! Te jelented holnap reggel, és meglátjuk, ki fog nyerni. A homoszexualitás bűnnek számít a hadseregben, és halálbüntetéssel jár. Agyonlőnek, ha elárulom, hogy megpróbáltál közösülni velem.' Egy szót sem szólt. Később már sajnáltam, mert mindenki ki volt éhezve a szexre. Nem voltak igazi lányok a környéken. Valószínűleg csak elfogta a vágy, és bármi jó volt."

Levine nyolc hónapig dolgozott a könyvön, amely októberben jelenik meg. "Az emberek csak megpróbálták elviselni valahogy a helyzetet, ahogy mindig is tették, és az egyik időtöltés a szex volt. A legtöbb férfi szigorú viktoriánus szellemben nőtt fel. Valószínűleg még szüzen mentek Franciaországba, ahol olyan lehetőséget kaptak, amelyben Angliában nem lehetett volna részük. Tudták, hogy nem élnek sokáig, ezért mindent kipróbáltak."