Középkori titkok is kiderülnek a veszprémi oklevelekből

A 350 példányban kiadott, díszes kivitelű kötetben 300 olyan okirat szerepel, amely az 1002-1523 közötti időkből származik, s a Veszprémi Érseki, Főkáptalani Levéltárban és Könyvtárban lelhető fel.

A 420 oldalas kötet dokumentumait az 1963-ban elhunyt Gutheil Jenő, egykori veszprémi őrkanonok és érseki levéltáros rendszerezte, és ő készítette el több mint ötéves munkával a kiadásra szánt kéziratokat is, ám a kötetet a kommunista időkben nem adták ki, s az egyház sem jelentethette meg - mondta a szerzőt méltató beszédében Solymosi László, a Debreceni Egyetem történész-professzora, hozzátéve, hogy a nagy műveltségű kanonok, teológiai doktor számos történeti munkát és kéziratot hagyott hátra.

Gutheil Jenő okmánytára most az érseki levéltár és könyvtár gondozásában jelent meg, a dokumentumokat, kéziratokat Kredics László, az érseki könyvtár igazgatója készítette elő kiadásra - mutatott rá a professzor.

A kötet tartalmáról szólva Horváth Richárd, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézetének történésze kiemelte: "kardinális jelentőségű oklevelekről van szó, amelyek messze túlmutatnak Veszprém városán és a vármegyén". Példaként egy 1276-os dokumentumot említett, amely szerint a veszprémi püspököt illeti a királynék koronázásának joga. Mint arra a történész rámutatott, a gyakorlat már jóval korábban is ez volt, a veszprémi püspököknek ezt a jogát a pápa mondta ki egy 1216-os bullájában. Ám a király 1276-ban ezt a jogot - a veszprémi püspöknek küldött okiratában - megerősítette.

A rendkívül értékes dokumentumok között említette azt az 1474-ből származó okiratot is, amelyben Mátyás király - amikor morvaországi hadjárata során beszorult Boroszló várába, és hosszú távollétre kényszerült - két helytartót nevezett ki az ország élére: Báthory Istvánt és Szapolyai Imrét. Az okmánytárból megtudhatjuk, hogy miként is működött ez a "kvázi-helytartóság", mi volt a két főúr szerepe, s miként tartottak országgyűlést és azon miről tárgyaltak Mátyás király távollétében - fűzte hozzá a történész.

Az országos jelentőségű dokumentumok közé sorolta Horváth Richárd azt a királyi rendelkezést is, amellyel 1313-ban I. Károly örökös ispáni jogot adományozott három magyarországi püspöknek: a nyitrainak, a győrinek és a veszpréminek. Mint mondta, nagy valószínűséggel a Csák Máté elleni harc megszervezése és anyagi hátterének a megteremtése okán tette ezt a király. Erre utal, hogy ezen "aktuálpolitikai döntését" öt év múlva, a harcok elmúltával és hatalma megerősödésével visszavonta - mutatott rá a történettudományi intézet munkatársa.

Horváth Richárd elmondta, hogy a kötetben szereplő legrégebbi dokumentumok - 1002-ből és 1009-ből - a veszprémi káptalani birtokösszeírásokat tartalmazzák, egy 1079-ből származó adománylevél pedig arról tanúskodik, hogy egy paloznaki birtokos a veszprémi káptalanra hagyta vagyonát. A rendezvényen bemutatták M. Tóth Antal főorvos könyvét is, aki a veszprémi székesegyház 18-19. századi egyházi énekeinek, zeneműveinek szövegeit és kottáit gyűjtötte egybe; a kottatár - mint arra Érszegi Géza történész rámutatott - az "egyik legnagyobb és leggazdagabb hazai egyházzenei forrásgyűjtemény".

(Múlt-kor/MTI)