Szakácskönyv mesél a szabad feketék társadalmáról

A könyvre Jan Longone szakácskönyvgyűjtő, és az amerikai konyha történetének elismert szakértője bukkant rá. "Úgy éreztem magam, mint egy régész, aki éppen egy dinoszauruszt talált. A felfedezés bámulattal töltött el." Longone azonnal tudta, hogy ez a legrégebbi szakácskönyv, amelyet egy fekete asszony írt. A 39 oldalas füzet teljesen új megvilágításba helyezi az afroamerikaiak konyháját.

Az 1960-as évek polgárjogi mozgalma lelkesen ünnepelte a "soul food"-ot, a feketék afrikai gyökerű ételeit: a tehénborsót, a zöldségféléket, a gumbót (rákból, csirkéből, zöldségből többféleképpen elkészíthető sűrű, csípős rizses leves) és a sült csirkét. De sem az aktivisták sem pedig a feketékkel foglalkozó tudósok nem gondolták, hogy ezek az ételek minden fekete szakács konyhájában megtalálhatóak.

"A déliek szegénységéből kinövő konyhát tévesen tekintették az egyetlen és általános afroamerikai konyhaművészetnek" - magyarázza Leni Sorensen, az afroamerikai történelem kutatója. Malinda Russell receptjei azonban megváltoztatják a képet. Egyetlen szakácskönyv ugyan nem elég a gasztronómiatörténet átírásához, de arra igen, hogy árnyaltabb megközelítésre ösztönözzön. A füzet szegényes "soul food" helyett összetett és kozmopolita ételeket kínál, amelyeken érződik az európai konyhaművészet hatása.

A Tennessee-ben süteményboltot üzemeltető Russell főleg édességrecepteket gyűjtött össze könyvében, de ezek nem olcsó krumplis piték, hanem rétesek és díszes torták voltak. A receptek között találunk még harcsa-frikasszét, édes hagymaszószt, szalonnával tűzdelt, sült csirkelábat és párolt zöldségeket. A régi szakácskönyvek fontos információkat nyújtanak az adott kultúráról, helyről és korról is, ezért Longone még többet akart tudni Malinda Russellről. De ez szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt, hiszen akkoriban a feketék születését, házasságát vagy halálát alig jegyezték fel. Longone azonban nem adta fel.

Russell több nyomot is hagyott: azt írta, hogy Tennessee keleti részén született és nőtt fel, és egyike volt a virginiai Mr. Noddie által felszabadított rabszolgáknak. Tagja volt egy társaságnak, amely Libériában akart letelepedni, de miután kirabolták, kénytelen volt a virginiai Lynchburgben maradni. Szakácsnőként és társalkodónőként dolgozott, majd hozzáment egy Anderson Vaughan nevű férfihoz. Férje négy évvel később meghalt, és egyedül nevelte nyomorék fiát. Először mosodát, később panziót, majd pedig süteményboltot üzemeltetett.

2007-ben Jan Longone megjelentette Russell szakácskönyvének fakszimile-kiadását, és a másolatokat terjeszteni kezdte. A receptgyűjtemény nagy lelkesedést váltott ki a szakértők körében. "Ez a fekete szakácsok felszabadítási kiáltványa. Malinda szakácskönyve elszigetelten talán kivételnek tűnne, de más, feketék által írt szakácskönyv ismeretében, amelyek mind kifinomult nemzetközi konyháról tanúskodnak, eloszlatja azt a téves feltételezést, hogy csupán egyféle afroamerikai konyha létezett volna" - véli Toni Tipton-Martin, austini újságíró és gasztronómiatörténész.

Jan Longone és férje tovább folytatja a kutatást Malinda Russell után. "A tű a szénakazalban egyre kisebb, de meg fogjuk találni" - mondta Longone.