Rabszolgakereskedőt énekelt meg a Beatles

A múzeum megnyitása az utolsó fejezete annak a folyamatnak, amelyben Liverpool igyekezett szembenézni a múltjával. 1999-ben a városi tanács hivatalosan bocsánatot kért a rabszolga-kereskedelemben játszott szerepe miatt, egyidejűleg megbízást adott a `Megbékélés` című szobrok megalkotására. A szobrokat az idén avatják fel a virginiai Richmondban és a nyugat-afrikai partoknál fekvő Beninben, ahol egykor megálltak a Liverpoolba tartó rabszolgaszállító hajók. Ezek a hajók többmillió rabszolgát szállítottak Nyugat-Afrikából az amerikai ültetvényekre, miközben cukrot, dohányt és rumot vittek Angliába.

A 18. században Liverpool volt az atlanti-óceáni rabszolga-kereskedelem legfontosabb európai kikötője. A rabszolgaszállító hajók innen indultak Nyugat-Afrikába, hogy onnan rabszolgák ezreit vigyék az amerikai gyarmatokra. A célállomástól függően a rabszolgákat ügynökökön keresztül vagy nyilvános vásárokon adták el. Liverpool hatalmas profitra tett szert a rabszolga-kereskedelem révén.

A Nemzetközi Rabszolgaság Múzeuma a transzatlanti rabszolga-kereskedelem bemutatását tűzte ki célul, de a tárlat a rabszolgák függetlenségért folytatott küzdelmét is előtérbe helyezi. "Nem akarjuk, hogy az emberek csak a passzív oldalt ismerjék meg. A rabszolgaságba taszított afrikaiak ellenállását is be akarjuk mutatni" - mondta Richard Benjamin, a múzeum igazgatója. A múzeum nem lesz "semleges", mivel a "vakhit, a meg nem értés és a rasszizmus ellen hozták létre. Ez a múzeum legfontosabb célja."

A múzeum a francia-Haitin 1791-ben kitört rabszolgafelkelés évfordulójára nyílt meg. Emellett arra is emlékeztet, hogy idén ünneplik az angol gyarmatokon a rabszolga-kereskedelmet megtiltó törvény 200. évfordulóját. A múzeum mellé egy 2010-ben megnyíló kutatóközpontot is terveznek, amely a rabszolgaság történetének kutatását segítené elő.

A bejáratnál Woodrow Wilson, volt amerikai elnök mondása olvasható: "A szabadság története az ellenállás története." A múzeum egyes termei az afrikai népek történelmével foglalkoznak, magasztalva azok kulturális hatásait és eredményeit. Nagy hangsúlyt fektetnek az afrikaiak rabszolgaság elleni és saját szabadságukért vívott küzdelmére.

A múzeumban kiderül az is, amin a Liverpoolba látogató Beatles-rajongók is gyakran elcsodálkoznak: az együttes által is megénekelt Penny Lane-t ugyanis nem egy bájos hölgyről, hanem James Pennyről nevezték el, aki rabszolgakereskedőként 11 utat finanszírozott, és azok egyenként 5-600 új rabszolgát jelentettek az Újvilágnak.

A"Köztes út: halálos utazás" című teremben képekkel és hangokkal mutatják be a rabszolgaszállító hajókon uralkodó viszonyokat. A múzeum kiállítja az abolicionista mozgalom azon tárgyait, amelyeket árverésre bocsátottak, hogy pénzt gyűjtsenek a rabszolgaság eltörlését követelő kampányukra. A gyűjtemény naplókat, számlákat és más, rabszolga-kereskedelemmel kapcsolatos iratokat is tartalmaz.

Az örökségről szóló utolsó teremben két különböző nézőpont érvényesül. Pozitív utóhatásként láthatók a színes afrikai ruhák és eszközök, míg a rasszizmus és a diszkriminációt egy Ku-Klux-Klán jelmez jelképezi, amely arra figyelmezteti a látogatókat, hogy a megkülönböztetés és a brutalitás elleni küzdelem még nem ért véget.