Hidegháborús hazárdjáték volt a Szputnyik fellövése

Az űrprogram egykori résztvevőinek nyilatkozataiból kiderült, hogy a nagy jelentőségű esemény valójában csak egy elszánt kutatócsoport partizánakciója volt.

Szerelmesek voltak a rakétákba

Az első mesterséges űrszonda csupán egy hazárdjáték volt - állítja Borisz Csertok, a szovjet űrprogram egyik alapítója, aki szerint az égen látható szputnyik nem az igazi műhold volt, csupán a hordozórakéta második fázisa. A kutató és néhány veterán tudós az elmúlt hetekben több interjút is adott a The Associated Press hírügynökségnek, amelyben elmesélték a Szputnyik készítésének és valószínűtlen teljesítményének kevéssé ismert történetét.

Csertok élete során egy szóval sem említhette az űrkutatási projektet: az ő és Szergej Koroljov, a főkonstruktőr nevét ugyanis államtitokként kezelték. Ma, 95 évesen, végre büszkén beszélhet az űrkutatás történetében játszott kulcsfontosságú szerepéről. "Az első rakéták olyanok voltak számunkra, mint a szeretett asszonyok. Szerelmesek voltunk minden rakétába, és kétségebeesetten akartuk, hogy sikeresen fellőjük őket. Szívünket és lelkünket is odaadtuk volna, ha látjuk őket repülni" - meséli Csertok.

A szovjet tudósok elmondása szerint a világ első műholdja egy teljesen más programból nőtt ki: a szovjetek hidrogénbomba szállítására alkalmas rakétát akartak építeni az Egyesült Államok ellen. Mivel a robbanófej nagysága nem volt meghatározva, az R-7 ballisztikus rakéta (hordozórakéta) sokkal erősebb lett, mint az amerikaiak hasonló eszközei. A hatalmas R-7 páratlan tolóereje és teherbírása lehetővé tette egy tárgy fellövését a világűrbe, amire azelőtt még senki sem vállalkozott.

Amikor azonban a robbanófej-projekt megbukott, Koroljov, a szovjet űrkutatási program vezetője megragadta a lehetőséget. A rendkívüli tehetségű tudósként és vasakaratú szervezőként ismert Koroljov meggyőzte a szovjet vezetőket a műhold építésének előnyeiről. Rámutatott arra is, hogy az Egyesült Államok is tervez egy hasonló akciót a Nemzetközi Geofizikai Év alkalmából. A kormányzat 1956 januárjában beleegyezett a tervbe, de a hadvezetés el akarta halasztani a rakétaprogramot. "A műholdat játéknak, Koroljov ostoba fantáziálásának tekintették" - mondta Grecsko.

A Szovjetunió már korábban is dolgozott egy űrszonda kifejlesztésén, de a befejezéséhez még sok idő kellett volna, ezért Koroljov arra utasította csapatát, hogy tervezzenek egy kezdetleges eszközt. A szerkezet a PS-1 (legegyszerűbb műhold) nevet kapta. Grecsko, aki az első műhold röppályájának kiszámításán dolgozott, több fiatal mérnökkel együtt megpróbálta rábeszélni Koroljovot arra, hogy a műholdra tudományos eszközöket szereljenek. Koroljov azonban elutasította az ötletet, mondván, túl kevés az idő. "Ha Koroljov ránk hallgatott volna, és több felszerelést tett volna a műholdra, akkor az amerikaiaknak sikerült volna megnyitniuk az űrkorszakot" - mesélte Grecsko.

A mindössze 83,6 kg tömegű űrszonda megépítéséhez kevesebb, mint három hónapra volt szükség. A szovjet tervezők megfelelő légnyomású, fényes aluminiumötvözetből készült gömböt építettek, amelyet két rádióvevővel és négy antennával láttak el. Egy korábbi projektben a műholdat kúpalakúra tervezték, de Koroljov a gömböt részesítette előnyben. "A Föld gömbalakú, tehát az első műholdnak is ilyennek kell lennie" - idézte Csertok Koroljovot. A Szputnyik felületét fényesre csiszolták, hogy jobban vissza tudja verni a napsugarakat, és elkerülje a túlmelegedést.

Mesterséges holddal ünnepelték a bolsevik forradalmat

Az űrszonda fellövését október 6-ára tervezték, de Koroljov attól tartott, hogy az Egyesült Államok egy nappal megelőzheti őket. A KGB-t megbízták a gyanú ellenőrzésével, de semmit nem találtak. Koroljov viszont megragadta a lehetőséget: törölte az utolsó teszteket és a fellövés időpontját két nappal előrehozta. `Koroljov mindenki másnál jobban megértette, hogy milyen fontos az űrkorszak megnyitása. A Földnek több milliárd évig csak egy holdja volt, de mostantól lesz egy másik, mesterséges holdja is!`

Az űrszondát 1957. október 4-én lőtték fel Kazahsztán területéről. Röviddel a fellövés után a műhold rövid, erős hangjelzést bocsátott ki, amelynek jelentőségét azonban a földi mérnökök nem tudták rögtön felmérni. "Abban a pillanatban még nem értettük teljesen, mit is vittünk véghez. Csak később éreztünk elragadtatást, amikor az egész világ megőrült. Csak 4-5 nap múlva vált világossá számunkra, hogy történelmet írtunk" - emlékszik vissza Csertok. A fellövés után Koroljov azonnal felhívta Nyikita Hruscsovot, hogy beszámoljon neki a sikerről. Szergej Hruscsov, a szovjet pártvezető fia, aki éppen apjánál tartózkodott a hívás idején, arról beszélt, hogy meghallgatták a műhold jelzését, majd aludni mentek. Azt hitték, hogy a Szputnyik is csak egy a sok szovjet fejlesztés közül, mint a sugárhajtású személyszállító repülőgép vagy az atomreaktor.

A fellövésről szóló első híradás rövid volt, és a Pravda többi rövidhíre között rejtőzött. Csak két nappal később került a címoldalra, amikor már a külföldi lapok magasztalását idézte. A Pravda leírást is közölt a műholdról, hogy az emberek könnyebben felismerhessék. A cikk azonban elfelejtette megemlíteni, hogy az égbolton mozgó fény a hordozó rakéta második fokozata volt, amely szinte ugyanazon a röppályán mozgott.

A világméretű lelkesedésen felbuzdulva Hruscsov utasította Koroljovot, hogy november 7-én, a bolsevik forradalom 40. évfordulóján lőjenek fel egy másik mesterséges holdat is. Koroljov és csapata éjjel-nappal dolgozva, nem egészen egy hónap alatt megépített egy másik űreszközt. Az 508 kg tömegű Szputnyik-2-t november 3-án állították földkörüli pályára. Ez volt az első űrjármű, amely élőlényt - egy Lajka nevű kutyát - vitt magával. A repülés bebizonyította, hogy egy élő szervezet is képes az űrben való tartózkodásra, ami előkészítette az utat az emberi űrrepülés felé.

Az első Szputnyik három hétig bocsátott ki jeleket, és mintegy három hónapot töltött az űrben, mielőtt megsemmisült volna a légkörben. 1400-szor kerülte meg a Földet, keringési ideje 100 perc volt. Koroljov számára azonban csak keserűséget hozott, nem pedig dicsőséget. Nevét soha sem említették meg a híradásokban, kulcsfontosságú szerepét pedig csak néhány bennfentes ismerhette. Nyugaton ugyanis Leonyid Szedov akadémikust tartották tévesen a szputnyik atyjának.

Koroljovnak csak annyit engedélyeztek, hogy K. Szergejev professzor álnév alatt publikáljon, Hruscsov pedig azt is visszautasította, hogy Koroljovot Nobel-díjra jelöljék. Döntését azzal indokolta, hogy az eredmény nem egy ember, hanem az "egész szovjet nép teljesítménye". Szergej Hruscsov szerint apja attól tartott, hogy Koroljov kiemelése feldühítené a többi rakétatervezőt, és veszélyeztetné a rakéta- és űrkutatási programot.

"Ezek az emberek olyanok voltak, mint a színészek. Rettenetesen féltékenyek lettek volna Koroljovra. Úgy gondolom, hogy az apám döntése pszichológiai szempontból helyes volt. Szergej Koroljov azonban mélyen sértve érezte magát" - mondta Szergej Hruscsov. Natalja, Koroljov lánya szerint apját dühítette a titkolózás. "Olyanok vagyunk, mint a bányászok, a föld alatt dolgozunk. Senki sem lát vagy hall minket" - mondogatta Koroljov. A Szovjetunió és a világ csak 1966-ban bekövetkezett halála után ismerhette meg a híres rakétakonstruktőr nevét. Moszkvai otthonában ma múzeum működik.

Csertok csak az 1980-as évek végén utazhatott külföldre, amikor Mihail Gorbacsov elindította a reformokat a Szovjetunióban. Az űrkutatási program még élő vezetői már nem ismeretlenek, és nem kell hallgatniuk, így élvezik a dicsőséget, amelyet oly sokáig megtagadtak tőlük - derül ki a riportokból.