Cáfolták a Wallenberg-mítoszt
2007. szeptember 28. 10:00
Raoul Wallenberg sorsával kapcsolatos fotókat és dokumentumokat adott át Nyikolaj Patrusev, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) igazgatója Berl Lazar orosz főrabbinak.
Korábban
Az átadott anyag az FSZB központi irattárában őrzött, s már ismert dokumentumok, fotók fénymásolataiból áll, s azt tartalmazza, ami az 1957-es úgynevezett Gromiko-memorandumból ismert: Wallenberg 1947. július 17-én a biztonsági szervek belső börtönében, szívinfarktusban halt meg. Az FSZB azzal a céllal adta át Berl Lazarnak a világ számos múzeumában látható kópiákat, hogy a két-három év múlva megnyíló Tolerancia Múzeumban megkülönböztetett helyen mutassák be őket. Mind Patrusev, mind a főrabbi hangot adott reményének, hogy a múzeum valóban toleranciára tanítja majd az oda látogatókat. Berl Lazar hangsúlyozta továbbá: ha léteznek dokumentumok, amelyek fényt deríthetnek Wallenberg sorsára, fel fogják kutatni.
"Az FSZB-nél őrzött dokumentumok szerint a svéd hatóságok 1944-ben azzal a kéréssel fordultak a szovjet NKVD-hez, hogy vegye védelmébe az akkor Budapesten tartózkodó Wallenberget. Néhány nappal később kelt az a budapesti értesítés, amely szerint a férfit őrizetbe vették és elindították Moszkvába. Wallenberg a rendelkezésre álló dokumentumok szerint önként érkezett a szovjet hadsereg által tartott területre, ahol őrizetbe vették, és Nyikolaj Bulganyinnak, a szovjet honvédelmi tanács helyettes vezetőjének utasítására Moszkvába szállították. Ott az NKGB lubjankai belső, illetve a lefortovói börtönében tartották, ahol 1947-ben halt meg. Nincs viszont olyan dokumentum az archívumban, amely magyarázattal szolgálna arra, hogy Bulganyin miért rendelte el Wallenberg őrizetbe vételét és Moszkvába szállítását" - mondta az FSZB levéltárosa.
Az 1912-ben született Raoul Wallenberg, egy igen gazdag és befolyásos svéd bankárcsalád sarja diplomataként érkezett Magyarországra 1944 nyarán, s a svéd követségen titkári rangban dolgozva, diplomata státuszát kihasználva sok ezer magyar zsidó életét mentette meg úgy, hogy svéd útleveleket adott nekik, illetve úgynevezett védett házakba telepítette őket.
Az 1944. karácsonya utáni időszakban Wallenberg fenyegetve érezte magát és állandóan lakhelyet változtatott. A Lévai által közölt tanúvallomások szerint már december 26-án szeretett volna elmenni (menekülni?) az oroszokhoz, majd január 10-én újra megkezdte a készülődést, hogy a már a város keleti részébe mélyen behatolt orosz csapatokhoz menjen. Tovább a Wallenberg-mítoszhoz |
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


1. világháború
- Álom és rémálom között – A Tanácsköztársaság árnyékában
- Sofía Casanova, a bátor haditudósító
- A spanyolnátha több embert ölt meg, mint az első világháború
- Napjainkig nincs konszenzus Károlyi Mihály megítélésében
- A kártérítés is hozzájárult a burgenlandi kérdés rendezéséhez
- A végzetes hatású távirat, ami az USA hadba lépését eredményezte
- Hannibál ostroma, mely lángra lobbantotta Róma haragját tegnap
- A tengernagy bukása: Nelson veresége Tenerifén tegnap
- Miért kerülnek ismét használatba a hidegháborús bunkerek Norvégiában? tegnap
- Amikor VIII. Henrik meghozta Hull városába a nagy ágyúkat... tegnap
- Császári arany – 5000 fontért kelt el a különleges római érme tegnap
- A trójai bor nyomában: Mit ittak az emberek a korai bronzkorban? tegnap
- Mesés kora vaskori kincsekkel találkozhatnak a Nemzeti Múzeumba látogatók tegnap
- 10 érdekesség a parfümök történetéről tegnap