Az algíri reaktorvitát másolja az iráni atomkérdés

Atomsorompó mögé kényszerítették Algériát

1991 tavaszán az algériai kormány nukleáris tevékenységéről kiszivárgott hírszerzési viták, valamint egy esetleges kínai atomreaktor megvásárlása keltett nyugtalanságot George H. W. Bush kormányzatában. A most megjelentetett akták olyan vitákról szólnak, amelyek témája Algéria esetleges nukleáris programja, inormációkérés Kínától az atomreaktor eladásának ügyében, és Washington nyomásgyakorlása Algériára. 1991-ben az Egyesült Államok Kína segítségével akarta Algériát a nukleáris fegyverkorlátozások betartására kényszeríteni. Bármi is volt Algéria igazi célja, Washingtonnak, Pekingnek és a nemzetközi közösségnek néhány éven belül sikerült Algériát az Atomsorompó Egyezmény rendszerébe bevonni.

A reaktor műholdképe 2000-ből

Az algériai helyzet jól példázza az atomfegyverekkel foglalkozó hírszerzés összetettségét és nehézségeit. A potenciális atomhatalmak szigorúan titkosított tevékenységeinek és céjainak kérdései jelentősen mértékben alakították az atomfegyverek korlátozásáról szóló politikai vitákat. Mivel az iráni és észak-koreai atomprogramról folyó vitákról jelenleg képtelenség információhoz jutni, az algériai atomvita dokumentumai ritka bepillantást engednek ebbe a folyamatba.

Az algériai kérdés 1991. április 11-én került nyilvánosságra, amikor a Washington Times leközölte Bill Gertz beszámolóját "Kína segíti Algéria atomprogramját" címmel. Katonai hírszerzési forrásokra hivatkozva Gertz azt állította, hogy Peking egy olyan atomreaktor létesítésében nyújtott segítséget Algériának, amely atomfegyver gyártására is alkalmas. "Az Ain Oussera falu közelében épült létesítmény egyértelműen atomfegyvereket gyártó katonai atomreaktor." A reaktornál nem találtak áramvezetékeket vagy áramfejlesztőt, de a közelben volt egy légvédelmi rakéta üteg. Gertz forrásai szerint Peking "katonai tanácsokat adott Algériának arról, hogyan illeszthetők az atomfegyverek a különböző légi és rakétaszállító rendszerekhez."

Hónapokkal Gertz cikkének megjelenése előtt az amerikai műholdak azonban már képeket készítettek az ország egyik lakatlan pontján épült létesítményről. Miközben a katonai hírszerzés ugyanúgy értelmezte a fotókat, ahogy azt később Gertz leírta, az amerikai külügyminisztérium elemzői nem voltak teljesen meggyőződve arról, hogy katonai projektről van szó.

Az algériai kérdés a sajtó révén hamar nyilvánosságra került. A vita eljutott a Kongresszusig, és arra ösztönözte az idősebb Bush kormányát és a Nemzetközi Atomenergia Hatóságot, hogy ellenőrizze: Algéria megfelel-e az atomfegyvereket korlátozó előírásoknak. Gertz cikke ekkor gyorsabb cselekvésre késztette a kormányt, míg a Pakisztánnal nukleáris kapcsolatokat ápoló Kína szerepe pedig még összetettebbé és különlegesebbé tette az ügyet.

Bármi volt is a reaktor célja, a gyanakvás egyre erősödött, amikor április 10-én Algéria kiutasította William Cross angol katonai attasét, mert képeket készített a létesítmény közelében. Noha Algéria többpártrendszerré alakult, az egypártrendszer és a gyarmatosítókkal szembeni föld alatti ellenállás során kialakult "titoktartás kultúrája" még továbbra is megmaradt. Az amerikai (és angol) hírszerzés természetesen megpróbált átjutni a titoktartás falán, de Washington megértette, milyen ingatag Algéria belső helyzete, és milyen fenyegetést jelentene a politikai demokráciára a megerősödő Iszlám Megmentési Front. Ebből a megfontolásból nem lenne szerencsés nyomást gyakorolni Algériára, ami a nyugati beavatkozás elleni tiltakozásokhoz vezethet, különösen az iraki háború árnyékában.

Az Es Salemi reaktorról kiszivárgott hírek után a Bush kormányzat hivatalos tiltakozást küldött Algírba és Pekingbe. A Tienanmen téri eseményeket követően az amerikai-kínai kapcsolat rendkívül feszült volt, de a Bush kormánynak szüksége volt Kína segítségére, hogy megbizonyosodjon arról: Algéria csupán polgári célokra fogja használni az atomenergiát. Az ügy végül többé-kevésbé megnyugtatóan rendeződött, az amerikai kormány egyezséget kötött Algériával és Kínával, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) folytathat vizsgálatokat a reaktorban. A következő évben meg is kezdődött az ellenőrzés. Mivel Kína bejelentette, hogy aláírja az Atomsorompó Szerződést, most alkalma volt bebizonyítani, hogy komolyan gondolja az atomfegyverek korlátozása iránti elkötelezettségét.

1. Atomsorompó mögé kényszerítették Algériát
2. Rossz helyre tették az értesítést