2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Régésztábor kutatta a baracsi római erődöt

2007. július 27. 15:00

A baracsi római tábor ásatása 1999 óta tart a PPKE BTK és az Intercisa Múzeum közös munkájának keretében. A munkálatokról Kovács Péter egyetemi docens tájékoztatta a Múlt-kort.

Annamatia a limes mentén

Baracs, római kori nevén Annamatia a birodalom határát védelmező limes-vonal egyik, a tartományban fontos állomása volt. A kisegítő (auxiliaris) táborban egy, az aquincumi legio alá tartozó segédcsapat (jelen esetben egy gyalogos cohors) állomásozott. Őket a 2. sz. elejétől egészen a 3. sz. közepéig egy trák csapattest is segítette, amelyet a későrómai korban egy dalmatiai lovasalakulat váltott fel.

Annamatia tábora egy 1954-es légifelvételen

A lelőhely a Duna partján fekszik, kb. 80 km távolságban Budapesttől, a mai Baracs község közigazgatási területén. A tábor a folyó menti löszdombon helyezkedik el, ezért több magyarországi társához hasonlóan ezt is partomlás veszélyezteti. Az elmúlt évezredek során már több mint a fele megsemmisült, ráadásul ez a folyamat nem állt meg, jelenleg is zajlik. Utóbbi miatt vált szükségessé a terület régészeti kutatása is.

Az idei régésztábor résztvevői

A tábor területén korábban még sohasem folytak régészeti munkálatok, ezért a feltárások során javarészt a védművek helyének, illetve a tábor pontos kiterjedésének a megállapítására szorítkoztak. A szakértők az eredetileg mintegy 160 m hosszúságú, négyzetalakú tábor megmaradt északi és nyugati kapuját, valamint két saroktornyát tárhatták fel, valamint megkezdődött a belső épületek kutatása is.

Tritón-ábrázolás

A római kori megszálló csapatok az i.sz. 1. sz. közepén érkeztek Baracs térségébe, ahol ekkor egy földből-fából épített katonai tábort hoztak létre. Feltárt vizesárkai és más objektumai alapján utóbbi mérete és kiterjedése megfelel a későbbi táborénak. Ezt az erősséget mintegy száz év múlva, a 2. sz. közepén váltotta fel a kő erődítmény, amely egy méter vastag táborfalakat kapott, utóbbit kettős vizesárkokkal védték, sarok- és kaputornyokkal látták el. A saroktornyok ekkor még a tábor síkjába beugró négyzetes alaprajzúak voltak, majd II. Constantius korában (éremleletek alapján 337-341 után) kiugró, ún. legyező alakú sarokbástyákkal erősítették meg.

Utóbbiak mérete akkora volt, hogy a korábbi vizesárkokat felépítésük előtt be kellett tömni, majd egy új, mintegy 20 méter széleset kellett ásni, mivel a tornyokat a korábbi árkok helyére alapozták. A tábor a barbár szarmaták 374-es támadásában bizonyosan elpusztult, amelyet egy, az északnyugati saroktorony bejáratánál talált 4. századi éremkincslelet is jelez.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár