Nyelvészeti vita irigységgel és szakmai féltékenységgel

Utazás a mongolok közé

Szentkatolnai Bálint Gáborról az elmúlt évtizedekben kevés információt találhattunk kézikönyvekben, lexikonokban, ezért életének néhány részlete máig tisztázásra szorul. Önéletrajzi adatokból tudjuk, hogy Bálint a reformkorban született az akkori Orbai-székhez tartozó Szentkatolnán, 1844-ben. Kiváló nyelvtehetsége már korán kitűnt, előbb otthon sajátította el a német és latin nyelvet, majd az iskolákban megtanulta az akkori leggyakoribb modern, valamint a klasszikus nyelveket. Mire leérettségizett, már 12 nyelven beszélt. Példaképe, Körösi Csorna Sándor nyomán őt is Ázsia belseje érdekelte, ezért Bécsbe utazott, hogy keleti nyelveket tanuljon.

Anyagi fedezet hiányában azonban megszakította tanulmányait és a Pesti Egyetemre iratkozott be. Közben megismerkedett Vámbéry Ármin turkológussal, akitől törökül tanult, majd az egyetemen Fogarasi János, nyelvész-akadémikus vette pártfogásába. Mindkét híres magyar közéleti személyiség felfigyelt Bálint Gábor kivételes tehetségére, így amikor a Magyar Akadémia keresett egy fiatal kutatót, hogy kiküldje a mongol nyelv tanulmányozására, Bálintra esett a választás. Bálint mintegy négy évet töltött a mongol népek között, előbb a kalmükök között élt és gyűjtött, majd elutazott Urgába, a mai Ulánbátorba, hogy ott megismerje a többi mongol nép nyelvét is. Költségeit az Akadémia fedezte, a szerény összeget Fogarasi János egészítette ki.

Bálint a helyszínen nagyon termékeny munkát végzett: megtanult mongolul, törökül, finnül és számos kisebb nép, mint a cseremiszek nyelvét is elsajátította. A konferencián kalmük gyűjtéséről Birtalan Ágnes, az ELTE Belső-Ázsiai Tanszékének vezetője - a kötetben is olvasható - tanulmányában számolt be, aki szerint Bálint Gábor nagyon pontosan és precízen jegyezte fel a kalmükök nyelvét, sőt népköltési gyűjteménye a kalmük irodalom páratlan remekei közé tartozik. Ezt erősítette meg Seres István cikke is, aki a kazáni tatár gyűjtését elemezte. Mindketten megállapították, hogy Bálint úttörő módszer alapján tanulta meg a nyelveket: nem a régi irodalmi szövegeket tanulmányozta, hanem a népnyelvet tanulta meg, és nem irodalmi szövegeket vizsgált, hanem népköltési gyűjteménnyel foglalkozott. Bálint ismerte az irodalmi alkotásokat is: az Erdélyi Múzeumban megjelent tanulmányai azt mutatják, hogy elolvasta a mongolok két leghíresebb irodalmi alkotását, a Mongolok titkos történetét és a Geszer-történetet, melyekből sokat fordított is.

Bálint útja során folyamatosan beszámolt az akadémiának és mentorának, Fogarasi Jánosnak, majd 1875-ben érkezett haza. Ugyanabban az évben az akadémián felolvasta a "Mandzsuk szertartásos könyve" című előadását, amelyben a régi kultuszok fontosságára hívta fel a figyelmet. Későbbi tanulmányában már a nyelvészetre koncentrált, és az északi-burját nyelvről írt egy meghatározó jelentőségű tanulmányt a Nyelvtudományi Közlönyben. Bálint olyan jelentős sikert ért el, hogy Hunfalvy Pál, Vámbéry Ármin és Ballagi Mór akadémiai levelező tagnak ajánlották 1876 tavaszán. Akkoriban a Budapesti Egyetem magántanára volt, ahol mongol és mandzsu nyelvet tanított.

1. Utazás a mongolok közé
2. A vasfejű székely háborúja