Kártérítést kaphatnak a Franco-korszak homoszexuális áldozatai

A spanyol kormány pénzt ajánlhat fel azoknak, akiket elmegyógyintézetbe zártak, megkínoztak, bebörtönöztek és egész életükben üldöztek. Juan Fernando López Aguilar, spanyol igazságügyi miniszter havi 800 euró nyugdíjat, valamint egyszeri 12000 euró támogatást javasol az érintetteknek, amit két hónapon belül bevezethetnek.

Franco diktatúrája idején `bűntetett előéletük` miatt a homoszexuálisok nem dolgozhattak, így ma csak a minimális nyugdíjra jogosultak. Antoni Ruiz, a Volt Szociális Foglyok szövetségének elnöke szerint az intézkedés győzelem lenne. `Ez nem csupán gazdasági kárpótlást jelent, hanem emlékezés is azokra a homoszexuálisokra, akik az igazságtalan és diktatórikus törvények miatt szenvedtek` - mondja Ruiz. Csak néhány száz túlélő élvezheti a kárpótlást, mivel az áldozatok többsége már meghalt.

Diktátorok egymás között: Szaddám Huszein Francónál, 1974

A Franco-diktatúra idején a homoszexuálisokat bebörtönözték, vagy "javítótáboroknak" nevezett elmegyógyintézetekbe zárták. A nácik példáját követve elektrosokkal kezelték a homoszexuálisokat, mert azt hitték, hogy ez kiirtja belőlük a "hajlamot". A bentlakókkal nőkkel forgatott pornográf filmeket nézettek, mert így akarták bemutatni nekik a konzervatív hatalom által "természetesnek" tartott szexuális életet. Franco és az őt támogató falangisták nacionalista és katolikus eszméi szerint a homoszexuálisok veszélyt jelentenek a "macsó" spanyol férfiakra. "A mozgalmat meggyalázó, minden nőies vagy befelé forduló típust megölünk, mint egy kutyát" - mondta egyszer Queipo del Llano tábornok egy, a nemzethez szóló üzenetben.

A rezsim által meggyilkolt leghíresebb homoszexuális férfi Federico Garcia Lorca, költő és drámaíró, volt, akinek olyan műveket köszönhetünk, mint a Vérnász vagy a Bernarda Alba háza. Őt 1936-ban végezték ki Granadában, mint felforgató elemet.

A homoszexualitást 1954-ben törvényellenesnek minősítették, Franco uralmának vége felé azonban már inkább betegségnek tekintették. "A homoszexuálisokat inkább beteg embereknek kell tekinteni, mint bűnözőknek. A törvénynek azonban továbbra is ki kell tiltania őket az iskolákból, sportklubokból és a katonai barakkokból" - mondta 1968-ban Lopez Ibor pszichológus. A gyakran három évig terjedő börtönbüntetés okaként általában "nyilvános botrányokozást" vagy "társadalmi veszélyt" adtak meg. A többségében férfi homoszexuálisok elmegyógyintézetbe kerültek, ahol elektrosokk-terápiával kezelték őket. A legtöbb áldozat, akinek nem voltak befolyásos barátai, az alacsonyabb társadalmi osztályokból került ki. A többiek másként élték meg ezt az időszakot.

"Egyáltalán nem ritkaság, hogy a felsőbb társadalmi osztályokból és az arisztokráciából származó homoszexuálisok Franco uralmát nagyszerű időszakként emlegetik" - véli Pablo Fuentes történész. Sok áldozat ugyanis vonakodik feltárni szenvedésének okát, mivel az visszahozza a szörnyű emlékeket, sokan pedig még mindig tartanak a társadalmi megítélésétől. Ennek oka abban keresendő, hogy a homoszexuálisok üldözése még Franco halála után is folytatódott, és még 1979-ig bebörtönözhették őket. 1976-ban a politikai és más foglyok amnesztiát kaptak, a homoszexuálisoknak viszont le kellett tölteniük a büntetésüket. 2001-ben aztán Spanyolország végre eltörölte a Franco uralma alatt elítéltek büntetését.

2005-ben a jelenlegi szocialista kormányzat - a konzervatív ellenzék és a katolikus egyház ellenkezésének dacára - engedélyezte az azonos neműek házasságát és az örökbefogadást. "Erkölcsi rehabilitációt akarunk azok számára, akik életét az állam elrabolta" - mondta Pedro Zerolo, a homoszexuálisok és leszbikusok szövetségének elnöke.