Oxigénhiány miatt eshetett transzba Püthia

Az egykori leírások szerint az orákulum havonta egyszer szólalt meg Püthia szájával. Ekkor a papnő egy földhasadék felett ült, amelyből kábító, édeskés illatú gázok és gőzök áramlottak. A jósda évszázadokon keresztül a legfontosabb kultikus hely volt az egész hellén világban, amelynek szertartásait a változó éjszakai égbolthoz időzítették.

Fullasztó közegben

Olasz geológusok most arra a következtetésre jutottak, hogy Apollón delphoi templomának papnőjét a jóslatokhoz szükséges transzba valószínűleg nem kábító gázok belélegzése, hanem a nem elégséges mennyiségű oxigén jutatta.

A huszadik század elején az első vizsgálatok nem találtak bizonyítékot, de még jelet sem arra, hogy gázok törtek volna fel a földből, ugyanis a környéken nem volt vulkáni tevékenység. Később kiderült, hogy a templom a földkéreg két olyan törészónája felett található, amelyet további repedések szabdalnak. Ezen kívül a mészkőrétegek egyfajta bitument is tartalmaznak. 2001-ben egy kutatócsoport ennek alapján egy olyan elméletet állított fel, amely szerint a bitument lebontó baktériumok etiléngázt termelnek, amely kábító hatású és édeskés illatú.

Ezt az elméletet cáfolja most a talajvíz és a forrásvíz, valamint a repedésekből szivárgó gázok vegyi összetételét megvizsgáló Guiseppe Etiope és több kollégája. Eszerint az ottani földből metán, etán és szén-dioxid kerül a felszínre, az etilén pedig nem keletkezhet megfelelően magas koncentrációban ahhoz, hogy kábító hatása legyen. Etiope és csapata inkább azt feltételezi, hogy a papnő oxigénhiányban szenvedhetett, mert belélegzett egy bizonyos mennyiségű metánt és szén-dioxidot. A Plutarkhosz által említett édeskés illat pedig benzoltól is származhatott, amely a talajvízben oldódott fel.

(Múlt-kor/MTI)