100 éves a Dreyfus-ügy

Az antiszemitizmus ma is él

Az elzászi származású tüzérszázados ügye két egymással szenvedélyesen szemben álló táborra osztotta Franciaországot a századfordulón: az egyik igazságot, a másik a haza iránti feltétlen hűséget követelt. A társadalomnak és az államnak napjainkban is ügyelnie kell arra, hogy ne tűrje az antiszemitizmust - figyelmeztetett Joseph Sitruk főrabbi az évforduló alkalmából azután, hogy februárban nyílt utcán halálra kínoztak egy zsidó fiatalembert.

Az 1906. július 12-én a francia Semmitőszék által rehabilitált Dreyfus kapitányt kémkedéssel gyanúsították, hadbíróság elé állították, amely hamis vád alapján 1894. december 22-én hazaárulásért lefokozta és az `ördögsziget` Guayanára száműzte anélkül, hogy védőügyvédjének betekintést engedett volna a periratokba. Jóllehet a vádhatóság nem volt képes cáfolhatatlan bizonyítékokkal előállni, egy ideig senki sem kételkedett Dreyfus bűnösségében, s a sajtóban hecckampány folyt a `németekkel szövetséges zsidóság` ellen.

Amikor Dreyfus kardját eltörték

Az 1894. december 19-én kezdődő per megértéséhez legalább három tényező együttes hatását kell figyelembe venni. A legelső az 1871 óta töretlenül ható revánseszme, amelynek fő célja: a francia-porosz háborúban elvesztett Elzász-Lotaringia visszaszerzése volt. A reváns végrehajtója csakis a hadsereg, pontosabban az újjászervezett és átfegyverzett hadsereg lehetett, aminek következtében hallatlanul megnőtt a tisztikar, különösen a vezérkar tekintélye. A másik oldalról közelítve: a német hírszerzés emberei mindent elkövettek annak érdekében, hogy megszerezzék a legújabb francia ágyú műszaki megoldásainak leírását. (Az ágyú a kor egyetlen nehézfegyvere!) A két titkosszolgálat küzdelméből azonban sohasem lett volna "Ügy", ha nem avatkozott volna bele példátlan erővel egy ideológiai-politikai tényező: az antiszemitizmus.

Az ügyben csak 1896-ban következett be fordulat, amikor kitudódott, hogy egy Ferdinand Esterhazy nevű francia tiszt egy német ezredessel levelezett. Esterhazy írása feltűnően hasonlított ahhoz, amelyet két évvel korábban Dreyfusnak tulajdonítottak. Esterhazyt 1998-ban hadbíróság elé állították - és felmentették. Ekkor harcba szállt a neves író, Emile Zola és megírta "Vádlok!" (J'accuse!) című híres levelét, amiért egy évi börtönbüntetésre ítélték.

Miután kitudódott, hogy korábban a hadsereg egyik tisztje hamis okmányokkal szorgalmazta Dreyfus perbefogását, 1899-ben újból hadbíróság elé állították, de az ismét elmarasztaló ítéletet hozott. Tíz napra rá a köztársasági elnök megkegyelmezett neki, de csak 1906-ban rehabilitálta őt a Semmitőszék.

A centenáriumnak mindenkit emlékeztetnie kell arra, hogy az antiszemitizmus "továbbra is a sötétben sompolygó állat" - figyelmeztetett Sitruk főrabbi és rámutatott: az antiszemita kilengések következtében napjainkban a zsidók félnek kippával megjelenni az utcákon.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)