390 éve halt meg a búsképű lovag írója

A regényes életű szerző

A halhatatlan mű a lovagregények paródiája, közbeszőtt novellái pedig pásztorregények. A lovagregények a középkorban még igaz történetnek tűntek, Ariosto Őrjöngő Lórántjában már hemzsegnek a csodák. Az Amadis-regény törpéit és óriásait a kor nemessége hitelesnek tekintette, s nem vette tudomásul, hogy a lovagkor véget ért. A pásztorregények magva az antik eredetű hit a hajdani aranykorban, a visszavágyódás a "természetes életbe". E két műfaj ellenhatásaképp jött létre a pikareszk regény, amelynek hőse a picaro, a csavargó, színhelye az alvilág, a szélhámosok, lókötők és kerítőnők világa, az epizódokat csak a hős személye köti össze. E három típus készítette elő a Don Quijotét.

Cervantes élete maga is kész regény. 1547. szeptember 29-én született; apja orvos volt, aki családjával számos spanyol városban megfordult. Fia valószínűleg Sevillában, Valladolidban és Salamancában tanult, de rendszertelenül. A XVI. században még a bigott, középkori eszméket őrző Spanyolország sem tudott elzárkózni az itáliai reneszánsz szabadabb szellemétől. Cervantes is Itáliába vágyott és 22 évesen sikerült is oda eljutnia, ottani tartózkodása egész életművére kihatott.

1570-ben beállt a török terjeszkedés megakadályozására Itáliában állomásozó spanyol hadseregbe. A kor híres hadvezére, Don Juan d'Austria, mint írástudó embert, maga mellett tartotta. Élete legszebb napjaként emlegette 1571. október 7-ét, a lepantói csata napját, amelyben súlyosan megsebesült, bal karja élete végéig béna maradt. A diadal után a túl népszerű pártfogót az udvar megmérgeztette, hívei sem számíthattak támogatásra, így Cervantes ismét katonának állt. 1573-ban részt vett a tuniszi hadjáratban, amikor két év múlva bátyjával hazaindult, hajójukat kalózok támadták meg és őt rabszolgaként Algírba hurcolták. Cervantest fontos személynek tartották, s magas váltságdíjat kértek érte, amelyet családja nem tudott kifizetni. Több sikertelen szökési kísérlet után végül öt év után, 1580-ban szabadult. Madridban telepedett le, ahol sem katona- sem rabszolgaéveit nem méltányolták.

Mivel verseiből nem tudott megélni és családját eltartani, drámák írásába kezdett. Lope de Vega előtt ő a legjobb spanyol drámaszerző, egyfelvonásos vígjátékai nagy sikert arattak, a Numantia ostromát a nagy spanyol nemzeti drámák közé sorolják.

1. A regényes életű szerző
2. A hiteles realista regény atyja