Az Apostoli Penitenciária levéltára és a késő középkori társadalom- és egyháztörténetírás

2006. március 21. 18:00 Erdélyi Gabriella

Az alábbiakban nem egy konkrét témára vonatkozó egyházi forráscsoportot tekintek át, és nem is arra törekszem, hogy egy levéltár anyagát feltérképezzem. Ehelyett egyetlen forrástípusra, ennek egyház- és társadalomtörténeti vonatkozásaira, hasznosítási lehetőségeire fogok koncentrálni. Ennek több oka is van. Először is a hazai kutatásban korábban nem használt, nem ismert forráscsoportról van szó. Másodszor: a késő középkori hazai forrásviszonyokhoz mérten nagy mennyiségű anyagról van szó. Harmadrészt pedig minőségileg is újdonságnak kell tekintenünk a szóbanforgó anyagot, mivel új témák, területek kutatásának lehetőségét rejti magában.

A Penitenciária hivatala és levéltára

Az előadás tartalma három pontban foglalható össze. Először a vatikáni középkorkutatás kontextusában a Penitenciária hivatalát és levéltárát mutatom be az itt őrzött forrásanyag általános ismertetésével. Ezt követően szólok a Magyarországról, szűkebben pedig a pécsi egyházmegyéből beérkezett kérelmekről. Végezetül felvillantok néhány olyan témát, amelyek sokat profitálhatnak e forráscsoport kiaknázásával.

A hazai kutatás a késő középkori pápaság legfontosabb gazdasági és közigazgatási hivatalainak iratai között már az 1880-as években megkezdődött. Itt három dikasztériumot kell megemlíteni: a Kamara (Camara Apostolica), a belőle az 1420-as években kiváló egykori iratdatáló szerv, a Datária (Dataria Apostolica), illetve a Kancellária (Cancellaria Apostolica). Az eredmények egy része kiadásra került, a félbemaradt kutatások továbbvitele az elmúlt másfél évtizedben újrainduló vatikáni kutatások feladata lett. Így például a Respublica Christiana országaiból különféle ügyekben a római Kúriába küldött, s a Kancellária és a Datária által intézett és regisztrált kérvények (supplicatio), illetve kiállított pápai levelek (litterae) terjedelmes regisztrumsorozatainak kiaknázása (Bossányi Árpád és Lukcsics Pál munkáját folytatva) ismét folyamatban van. E dikasztériumok a pápai teljhatalmat mindenekelőtt az egyházi javadalmak és tisztségek birtoklása-adományozása, illetve a vallásgyakorlattal kapcsolatos privilégiumok engedélyezése terén gyakorolták.

A 15. század előrehaladtával azonban egyre kevesebb magyar kérvényezővel találkozhatunk a kancelláriai szupplikációs kötetek lapjain. Ez elsősorban a Kúriai átrendeződésnek a következménye. A század második felére a kegyelemosztás központi orgánumává a Penitenciária (Sacra Poenitentiaria Apostolica) vált, amely a hozzá befutó kérések száma és típusai hatására egyre szélesebb hatáskörrel rendelkezett. A hivatalt X. Leó pápa egyik bullája olyan szervnek nevezte, `ahol az erkölcsök felügyeletéről és kiváltképpen a lelkek üdvösségéről döntenek`. Elsősorban tehát lelki ügyekben (in foro conscientiae) gyakorolta a pápa de gratia hatalmát.