Franco emléke tovább kísért Barcelona felett

A turisták ezreit vonzó erődítményben a város lakói az elnyomás jelképét látják, miután az egyik várárokban végeztette ki a Franco-diktatúra (1939-1975) Lluis Companys katalán kormányfőt és ellenálló társait, és egészen 1960-ig politikai foglyok ezrei sínylődtek a vár falai között.

Barcelona évtizedek óta követelte, hogy a spanyol hadsereg engedje át a terület tulajdonjogát. A múlt hét végén a madridi kormány el is határozta, hogy átengedi az erődítményt a katalán metropolisznak. Kiderült azonban, hogy José Bono védelmi miniszter kiharcolta, a következő feltételekhez kössék az erődítmény átengedését: helyén marad az a katonai egység, amely múzeumot tart fenn a várban és vigyázza az ott felállított antennákat, és biztosítják, hogy a spanyol nemzeti zászló a jövőben is `kiemelkedő helyen` lobogjon.

A Franco-rezsim foglyai a várban

Barcelona városi vezetősége "provokációnak" minősítette a feltételeket és leszögezte, hogy ilyen körülmények között nem tart igényt a várra. "Madrid úgy bánik velünk, mint gyarmattal. Nincs szükség arra, hogy megmondják nekünk, melyik zászlót hol tűzzük ki" - panaszkodott Joan Saura, az intézményes kapcsolatok katalán minisztere.

A katalánok évszázadok óta idegen testnek tekintik a Montjuic-hegyen épült várat és "Katalónia Gibraltárját látják benne" - mutatott rá a La Vanguardia című lap. A történelem során a spanyol kormányok mindig arra használták az erődöt, hogy sakkban tartsák vele Barcelona lakosságát. Espartero tábornok 1842-ben ezernél több gránátot lövetett ki onnan a városra, hogy legyőzze a felkelőket. 1909-ben az egyik várárokban végezték ki Franesco Ferrer i Guardia anarchista pedagógust, 1940. október 15-én pedig Companys katalán kormányfőt, akinek ezek voltak az utolsó szavai: "Katalóniáért halok meg!"

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)