Csendben nyit jövő kedden a Páva utca

2006. február 15. 08:45

Nem lesz ünnepség, nem lesz szavalat, nem lesznek emelkedett politikusi beszédek. Jövő kedden egyszerűen csak kinyitják a kapukat a budapesti Páva utcában. Akkortól mindenki láthatja a Holokauszt Emlékközpont új, állandó kiállítását - áll a mai Népszabadságban.

Egy több mint hatéves történet érkezik fontos állomásához ezzel a csöndes megnyitóval. 1999 decemberében jelentette be az akkori kulturális miniszter, Hámori József, hogy `a millennium évében` elkészül a holokauszt emlékmúzeuma az egykori ferencvárosi zsinagógában. Az avatás végül elmaradt - megszületett viszont a korábban az ötlet szintjén sem létező Terror Háza -, de végül, a két parlamenti ciklus fordulóján, Mányi István nyertes tervei alapján megindult az építkezés.

Az abszurd vita, amely lényegében ekkor, a teljes gőzzel folyó építéssel párhuzamosan kezdődött az épület helyéről, funkciójáról és külleméről, még javában folyt 2004 áprilisában, amikor a holokauszt emléknapján felavatták a rekonstruált zsinagógát és a hozzá csatlakozó új iroda- és kiállítóépületet. Az akkori helyzetet tükrözi, hogy a nyitótárlat, az Auschwitz-album képei köré szervezett rendkívüli erejű bemutató csak vészhelyzetben kiötlött pótmegoldás volt. Még csaknem kétévi munkára volt szükség, hogy megszülessék a kiállítás.

Ráadásul ezt a folyamatot is konfliktusok kísérték. A kiállítást az emlékközponttól független, a Nemzeti Múzeum kebelében működő iroda készítette elő, s a mintegy 400 millió forintos beruházásra való tekintettel közbeszerzési eljárást kellett kiírni. Az eljárást fellebbezések tarkították, az építés csúszott, majd a közbeszerzésre hivatkozva a nyilvánosság teljes kizárásával folyt a munka. Jellemző pillanat volt, amikor decemberben, miközben a föld alatti kiállítótérben megfeszített tempóban folyt a villanyszerelés, két emelettel följebb véleményformáló értelmiségiek ordítva követelték a széles társadalmi vitát és a koncepció újragondolását.

Hogy pontosan mit mutat, hogyan fest a Páva utcai kiállítás, napokon belül kiderül. De hogy valóban képes lesz-e emlékközpontként működni, az nem csak a tárlaton múlik. Hiszen folyik az áldozatok nevének felkutatása, és cél a gyűjtemény gyarapítása is.

A teljes cikk a Népszabadságban