Levéltári kincsek elevenítik fel a múlt titkait

2006. január 6. 10:22

Egy nemrég megjelent kötet számos jelentős, a 18-19. században kincsnek nevezett régészeti és numizmatikai leletet, illetve a hozzájuk fűződő iratokat mutat be, és azokat szakértő szemmel értékeli.

A rejtett kincsek megtalálása mindig is mozgatta az emberek fantáziáját. Prohászka Péter munkája bemutatja az olvasóknak, hogy mi történt valójában, amikor az ehhez hasonló álmok megvalósultak.

A 18-19. században napvilágra került értékes leleteket a korabeli törvényi szabályozás értelmében a bécsi Császári és Királyi Régiségtárba (ma: Kunsthistorisches Museum) szállították. Itt a legszebb darabokat kiválasztották, a maradékot pedig beolvasztották - a tudomány pótolhatatlan kárára. Az 1790-es évtizedben olyan kincsek kerültek Bécsbe, mint a nagyszentmiklósi vagy az osztrópatakai.

Az értékek megtalálásához és vizsgálatához írott és rajzos dokumentációk egyaránt kapcsolódtak. Prohászka Péter ezeknek nézett utána a Magyar Országos Levéltárban, az Országos Széchényi Könyvtárban és a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában. Nagyban emeli a kötet értékét, hogy a szerző figyelmét a Bécsben található archív anyag sem kerülte el. Ezek alapján pontosabb képet tudott rajzolni a leletek előkerüléséről: hol, és milyen körülmények között bukkantak rájuk; pontosan hány darabot találtak meg, milyen állapotban és mi lett a tárgyak sorsa.

A könyv több híres lelettel is megismerteti az olvasót:

1790-ben Osztrópatakán (ma: Ostrovany, Szlovákia) nagy számú arany- és ezüsttárgy került elő. 75 évvel később néhány lépésre a helyszíntől újabb tárgyakra bukkantak. A szerző a könyvben sikeresen rekonstruálta, hogy milyen tárgyak keveredhettek el a Kunsthistorisches Museum-ban, illetve hány darabot olvasztottak be.
A nagyszentmiklósi kinccsel foglalkozó szakirodalom mennyiségét felbecsülni is alig lehet. Prohászka a hivatali akták fényében vizsgálja meg a leletegyüttest.
Ugyanezt teszi a Bresztovácon (ma: Prestovac, Horvátország) megtalált ezüst-, és aranytárgyakkal.
Találkozhatunk még egy olyan akvarellel, amely Zalatna (ma: Zlatna, Románia) római kori feliratos emlékeit ábrázolja.
Kun Kálmán fényképei a dunakömlődi római leletekről árulkodnak.
Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára is több érdekességet rejtett. Itt fedezte fel a szerző Jósa András a tiszabezdédi honfoglalás kori temető sírrajzait, vagy Hampel József feljegyzését egy Szent István kori aranypénzről.

Prohászka Péter munkája jól mutatja, hogy a levéltárak a szó szoros értelmében valódi kincseket őriznek. Olyan dokumentumokat, amelyek olykor-olykor elkerülik a kutatók figyelmét. Ezek feltárása azonban elegendhetetlen a kulturális örökség megismerése szempontjából.

Prohászka Péter: Kincsek a levéltárból. Budapest, 2005. Martin Opitz Kiadó, 155 p.