Különös kegyetlenséggel végeztek 48-as tábornokainkkal

Az ítéletet futárral küldték Haynauhoz

Október hatodika: a kivégzések napja Az aradi megtorlás 155. évfordulója 1848-49 a szomszédok tankönyveiben 1849: Egy amnesztia legendája Arad: A helyén áll a Szabadság-szobor Damjanich, a veretlen tábornok

Az udvar semmit sem bízott a véletlenre, és következetesen járt el a forradalomban részt vett katonákkal és tisztekkel szemben. Értékelésük szerint a legsúlyosabb bűnt azok a tisztek követték el, akik korábban a cs. kir. seregben szolgáltak. Büntetésük minden esetben a halál volt. A tábornoki kar minden tagjára kötelező érvényű volt mindez, míg a tisztek számának nagysága miatt esetükben a büntetés - a körülmények mérlegelése után - börtönre volt enyhíthető. Azokat a tiszteket, akik korábban nem szolgáltak a császári seregben, közlegényként büntetőszázadokba sorolták, míg a közlegényeket elvben szabadon engedték, gyakorlatilag azonban kényszersorozásukat ajánlották.

A korábbi császári tisztek már 1848-ban is tisztában voltak a várható következményekkel. Mészáros Lázár 1848. augusztusában arra figyelmezette tiszttársait, hogy a dezertálás előtt hiába lépnek ki az osztrák seregből, később akkor is felelősségre vonhatók lesznek, mivel kilépésükkor megfogadták, hogy "nem fognak fegyvert az Ausztriai ház ellen". 

A világosi fegyverletétel után az oroszok a katonai vezetőket fogságba vetették, azonban nem nézték jó szemmel a készülő osztrák vérengzést: többször is szökésre szerették volna buzdítani a tábornokokat, így sokszor elmondták nekik, hogy nem őrzik őket; oda mennek, ahová akarnak, és azt tesznek amit akarnak - mindezt persze az osztrákok nagy bosszúságára.

A vezetőket nem sokkal később átadták az osztrákoknak, akiknél egy hónapig tartó kihallgatás-sorozat után, szeptember 26-án hozott ítéletet a hadbíróság: tizenkét tábornokot, egy ezredest, azaz összesen 13 csapattestparancsnokot illetve egy minisztériumi főosztályvezetőt ítéltek halálra.

A halálos ítéleteket szignáló tisztek közt akadt magyar is: Kiss Ernő honvéd altábornagy ítéletén ugyanis galánthai Nagy Adolf százados aláírása is szerepel. Az ítéletet ezután futárral küldték jóváhagyásra Haynauhoz.

1. Az ítéletet futárral küldték Haynauhoz
2. A hóhér kontármunkára panaszkodott