I. Bajazid (Oszmán-dinasztia)

Bajazid, I., közkeletű nevén JILDIRIM (`Mennykő, Villám`) (szül. 1360. k. - megh. 1403. márc. Aksehir, Oszmán Birodalom), oszmán szultán 1389 és 1402 között; megalapította az első - hagyományos török és muszlim intézményeken alapuló - központosított oszmán államot, és az oszmán uralmat Anatóliára is kiterjesztette.
Uralmának első éveiben az oszmán hadak hatalmas balkáni területeket vontak fennhatóságuk alá. Később a velenceiek előnyomulása Görögországban, Albániában és Bizánc területén, valamint az, hogy a magyarok kiterjesztették befolyásukat Havasalföldre és Bulgáriára, arra kényszerítette Bajazidot, hogy blokád alá helyezze Konstantinápolyt (1391-98), megszállja a mai Bulgária területén lévő Tirnovót (1393. júl.), és elfoglalja Szalonikit (1394. ápr.). Magyarország elleni támadásának eredményeként 1395-ben közös magyar-velencei keresztes hadjárat indult a törökök ellen. A nikápolyi csatában (1396. szept. 25.) megsemmisítő vereséget mért a keresztes hadakra.
Birodalmát erős muszlim és török alapokra kívánta helyezni, ezért az oszmán hűbéri fennhatóságot az anatóliai török-muszlim uralkodókra is igyekezett kiterjeszteni. Birodalmához csatolta az anatóliai türkmén emirátusokat, és 1397-ben Akçaynál legyőzte a Karamán Emírséget. Terjeszkedései miatt összeütközésbe került a közép-ázsiai hódítóval, Timur Lenkkel, aki az anatóliai türkmén uralkodók hűbérurának tekintette magát, és a Bajazid által elűzött vazallusainak menedéket nyújtott. Az Ankara közelében lévő Çubukovas melletti csatában (1402. júl.) Timur legyőzte Bajazidot, aki fogságban halt meg.