Danyiil (Romanovics)

Danyiil ROMANOVICS, közkeletű nevén GALÍCIAI vagy HALICSI DÁNIEL, oroszul DANYIIL vagy DANYILO GALICKIJ (szül. 1201. - megh. 1264), Halics-Volhínia egyesített fejedelemség (ma Lengyelországban, ill. Ukrajnában) uralkodója; Kelet-Közép-Európa egyik leghatalmasabb fejedelme lett.
Roman Msztyiszlavics mindössze 4 éves fia volt, amikor a Halicsot és Volhíniát egyesítő apja elesett a lengyelek elleni csatában (1205). Danyiil csak 1221-ben kezdte kiszorítani a többi trónkövetelőt a hatalomból. Először Volhíniában igyekezett megszilárdítani a hatalmát, s ez olyannyira lekötötte, hogy csak 1238-ban sikerült ellenőrzése alá vonnia Halicsot. Ezután arra törekedett, hogy jólétet teremtsen az uralma alá tartozó területeken, bátorította a betelepedést, városokat építtetett, beleértve Lvovot (ma Lviv, Ukrajna) és Chelmet (ma Lengyelországban), s elősegítette, hogy a fejedelemségben felvirágozzék a kereskedelem.
Az 1240-41-es mongol invázió után kénytelen volt elismerni a kán hűbéri fennhatóságát, mindazonáltal szoros kapcsolatot épített ki nyugati szomszédaival, azt remélve, hogy olyan szövetségeseket talál, akik majdan támogatják, hogy megszabaduljon a mongol fennhatóságtól. Ezért fiainak a magyar, az osztrák és a litván uralkodóházakból választott feleséget, s megígérte, hogy államában elismeri a pápa egyházi fennsőbbségét.
Így sem kapott azonban katonai segítséget, ezért 1256-ban egyedül indított hadjáratot, és ki is űzte a mongolokat Volhíniából (1257 k.). Ám 1260-ban egy másik mongol sereg tört be a területre, és arra kényszerítette Danyiilt, hogy rombolja le a nagyobb városokban korábban felépített védműveket. A megszállók kivonultak ugyan, ám az adószedésre és katonatoborzásra hátrahagyott megbízottaik révén megőrizték fennhatóságukat. Danyiil feladta ellenállási terveit, és hátralévő életét a kán engedelmes vazallusaként élte le.