110 éve indult útjára a magyarság eredetét kereső Zichy-expedíció
2005. április 29. 10:37
110 éve, 1895. április 30-án indult el Budapestről gróf Zichy Jenő, a 19. század jeles politikusának és tudományos kutatójának első expedíciója a magyarság eredetének feltárására.
Politikai szereplésénél jóval jelentősebb közgazdasági és a hazai ipar fejlesztése terén kifejtett tevékenysége, amiért kortársaitól megkapta az "ipargróf" elnevezést. Széchenyi példáját követve gyakran utazott külföldre, Angliában és Hollandiában a csatornázást és a vízépítészetet tanulmányozta. 1880-ban kiadott Emlékirat a magyar ipar fejlesztése érdekében című művében a hazai iparok átalakításáról, a kiviteli iparok fejlesztéséről, új iparok meghonosításáról, adókedvezményekről, ipartörvényekről értekezett. 1881-től 1906-ban bekövetkezett haláláig elnöke volt az Országos Iparegyesületnek. Sokat foglalkozott a munkásság szociális helyzetével, a munkásképzés kérdésével, közreműködésével 86 városban indult meg az alapfokú ipari oktatás. Javaslatai hasznosításával jött létre 1883-ban a Technológiai Iparmúzeum, melynek felügyelő bizottsági elnöke is volt haláláig. Felismerte a kiállítások jelentőségét az iparfejlesztésben: az 1879-es székesfehérvári kiállítást nemcsak szervezte, de anyagilag is támogatta, s oroszlánrésze volt az 1885-ös budapesti Országos Iparkiállítás megrendezésében.
A XIX. század végén a millenniumi megemlékezésekre készülődés hazafias légköre arra ösztönözte, hogy alaposabban megismerje a magyarok őrtörténetét, így 1895 és 1898 között három expedíciót is szervezett a Kaukázus és Közép-Ázsia tudományos megismerésére. Kutatóútjai különlegessége volt, hogy nem egyedül vágott neki az ismeretlennek, hanem szaktudósokat vitt magával.
Az első expedíció száz éve, 1895. április 30-án indult el Budapestről, hogy a Kaukázus előterében élt és ott átvonult ősmagyarság, illetve a valaha bizonyítottan létezett leszakadt néprész régészeti, írásos és egyéb nyomait kutassa. Zichy útitársai a kolozsvári Szádeczky-Kardoss Lajos történészprofesszor, a szekszárdi Wosinszky Mór régész, apát-plébános, az ugyancsak kolozsvári Bálint Gábor székely nyelvtudós, a keleti nyelvek tanára, továbbá az ázsiai származású örmény Csellingerián Jakab tolmács, író, a kaukázusi nyelvek ismerője volt, később csatlakozott hozzájuk Wuttke Károly müncheni festő. Három és fél hónap alatt mintegy 20 ezer kilométernyi utat tettek meg vonaton, hajón, szekéren, lovon, tevén vagy gyalogszerrel. Odesszán és Szevasztopolon keresztül jutottak el a Kaukázusba, majd a Kaszpi-tenger nyugati partján észak felé haladva Moszkván, Szentpéterváron, Varsón és Krakkón keresztül értek haza. Útjukról színes beszámolót közöl Szádeczky-Kardoss Lajos Gabelsberker-Markovits rendszerű gyorsírással írt (csak száz évvel később megfejtett, 2000-ben kiadott), sok rajzzal és fényképpel kiegészített naplója. Az utazók mindegyike a maga tudományával foglalkozott, kutattak levéltárakban, múzeumokban, néprajzi, régészeti, iparművészeti tárgyakat gyűjtöttek, vásároltak, emberekkel találkoztak, s megfigyeléseiket rögzítették.
Vámbéry Ármin és barátai társaságában, 1864 |
Zichy a következő két expedícióval még távolabbi tájakat vett célba. A második alkalommal már Buharában és Szamarkandban is járt, az 1897-98-as harmadik út során pedig - amelyen a földrajz- és néprajztudós Jankó János, a régész Pósta Béla, a nyelvész Pápay János és a zoológus Csiki Ernő voltak a társai - a Góbi-sivatagon átkelve eljutott egészen Pekingig, majd Ázsiát megkerülve érkezett haza. A tudós útitársak mindegyike szaktanulmányokban foglalta össze tapasztalásait. Ha Zichy elképzelései, következtetései (pl. A Magyar Faj Vándorlása című kötetben kifejtett elmélete) nem is bizonyultak minden tekintetben helytállónak, a hazahozott gazdag leletanyag tudományos értéke vitathatatlan. A felfedező kedvű gróf, akit a Magyar Tudományos Akadémia 1899-ben tiszteletbeli tagjává választott, ázsiai expedícióit könyvekben örökítette meg. 1901-ben Zichy múzeumot létesített művészeti, iparművészeti, régészeti és néprajzi gyűjteménnyel, gazdag könyvtárral, majd e gyűjteményt végrendeletében a fővárosnak adományozta.
Élete utolsó évei betegségben teltek, Egyiptomban és Olaszországban kereste a gyógyulást. Meránban halt meg 1906. december 25-én. Budapesten utca viseli nevét a VI. kerületben.
(Panoráma - Máté István, Sajtóadatbank)
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
2. Hunyadi Mátyás uralkodása
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- Szinte teljesen ködbe burkolózik Szilágyi Erzsébet élete
- Bár kevés biztosat tudunk róla, rendkívül fontos szerepet játszott a magyar történelemben Szilágyi Erzsébet
- Magyarország történetéről szóló, elveszettnek hitt 16. századi kéziratot vizsgálnak a BTK kutatói
- A befolyásolható ifjú király előbb esküt tett Hunyadi Lászlónak, majd kivégeztette
- Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
- Fényes győzelmet arattak Kinizsiék Kenyérmezőnél a portyázó törökök felett
- A kiéheztetés lassú, de biztos fegyverével kényszerítette térdre Ausztriát Mátyás király
- A skót klánalapító, a skizofrén és a püspök – öt királyi fattyú a magyar történelemből
- Akire a bakó negyedszer is lesújtott
- Méhészből vált profi hegymászóvá a Mount Everest első meghódítója 09:05
- Egész életét az elesettek megsegítésének szentelte Sztehlo Gábor tegnap
- Tárlatvezetéssel és koncertsorozattal várja az érdeklődőket a Kiscelli Múzeum minifesztiválja tegnap
- Évekig nem tudták, hová tűnt el egy egész zászlóalj tegnap
- Különleges, reneszánsz stílusú szobortöredék került elő Visegrádon tegnap
- Kétszer is száműzetésbe vonult Edvard Beneš, a csehszlovák állam második elnöke tegnap
- Hírhedt emberrablások – megjelent a Múlt-kor nyári száma tegnap
- Kijátszotta a szovjet légvédelmet és repülőjével leszállt Moszkvában a fiatal német pilóta tegnap