Könnyű föld

A Mississippin elsőként végighajózó `fehér ember` René-Robert La Salle volt, aki 1682-ben - szállítási útvonalat keresve a kanadai prémnek - északról a torkolatvidékig utazott. Egy füst alatt mindjárt francia felségterületnek nyilvánította a folyó mentén húzódó földeket, amelyeket uralkodójáról, XIV. Lajosról Louisianának (Lajosföldnek) nevezett el. A Mississippi torkolatában 1718-ban alapították meg a kolónia fővárosát, Nouvelle Orleans-t, a mai New Orleanst. A Mexikói-öböltől a mai kanadai határon túlig s a Mississippi-völgytől egészen a Sziklás-hegységig terjedő terület azonban jórészt felméretlen és feltáratlan volt, amikor 1763-ban, a hétéves háború végén Franciaország arra kényszerült, hogy Anglia javára lemondjon a folyótól keletre fekvő, valamint a kanadai részekről. A maradék mintegy 2,5 millió négyzetkilométert pedig immár XV. Lajos - a katonai segítségért cserébe - III. Károly spanyol királynak ajándékozta. A lajosföldiek még akkor is jó franciákként viselkedtek, amikor - egy évvel a XVI. Lajos által Franciaországból küldött katonaezrek után - ők is csatlakoztak a függetlenségükért harcoló új-angliai államok britkorona-ellenes küzdelméhez. A louisianai seregben spanyol katonák, francia telepesek és indián önkéntesek csatlakoztak az amerikai szabadságharchoz. A felsoroltak közül a franciák Amerika-barátsága tartott a legtovább, hat évvel az amerikai függetlenségi háború 1783-as győzelme után még exportálták is Európába a forradalmi eszméket.