Bagdad, a béke városa

isten adománya

A Tigris folyó két partján fekvő Bagdadot, amelynek létezéséről már Hammurápi a babiloni király (Kr.e. 1792-1750) korából is vannak adatok, a VIII. században virágoztatta fel az Abbászidák birodalmának székhelyeként al-Manszúr kalifa. A történelem iróniája, hogy a kalifa éppen a paradicsomra utaló Madínat asz-Szalám - Béke, az üdvösség városa nevet adta a településnek. Más kutatók szerint a név a "beit kadad" örmény szóból ered, ami juhkarámot jelent. Vannak, akik szerint a város neve iraki eredetű: a Bag "Istent" jelent, a Dad pedig "adományt".

A helyre stratégiai helyzete miatt esett a választás, mert a Perzsiát és a Földközi-tenger térségét Anatóliával összekötő útvonalakon fekszik. Az Eufrátesz alig néhány tíz kilométerre folyik, a Tigris és az Eufrátesz közötti távolság itt a legkisebb, a város hajózható úton is elérhető.

A település, amelyről sok szerző egyenesen azt írta, hogy az Édenkert helyén épült, igen gyorsan a muzulmánok gazdasági, intellektuális és művészeti központja lett. Az iszlám világ legjobb építészei, kézművesei Kr. u. 762-ben impozáns paloták, "tündérkertek" és csodálatos mecsetek építésébe kezdtek. Felépült al-Manszur híres "kerek városa" a Tigris bal partján.

Felvilágosult kalifáinak hála, a gazdasági nehézségek és az északra lévő Szamarával való rivalizálása ellenére Bagdad az akkori világ első számú kereskedővárosa lett és fejlődése töretlen volt.

Mámún kalifa (813-833) uralkodása alatt nagy lökést kapott a tudomány és a kultúra is, létrehozták a Dar al-Hikmát, a Bölcsesség Házát, amely egyfajta fordítóközpontként működött. Tevékenysége révén számos eltűnt görög írás, ha arab változatban is, de máig fennmaradt. A város kisugárzása akkoriban messze túlterjedt a muzulmán világon. Az akkoriban már egymillió lelket számláló Bagdad azonban hanyatlásnak indult az ezredfordulón.

Az Abbászidák egykori virágzó fővárosának helyzetét a szunnita-síita versengés következtében kialakult bizonytalanság ásta alá. A természet sem volt azonban kegyes a "béke városával”: sorozatos tűzvészek pusztították, és a szeszélyes Tigris folyó áradásai is hatalmas károkat okoztak.

Bagdadnak 1258. február 10-én a mongolok adták meg a kegyelemdöfést. A XIV. században csak egy romokban heverő városról tettek említést a krónikák. Az évszázados török és perzsa rivalizálás idején többször is gazdát cserélt a város. 1638-tól egészen 1917-ig az oszmán birodalom fennhatósága alatt állt, és többé nem tudott igazán magához térni.

1917. március 11-én a brit erők, amelyeknek derékhadát az indiai csapatok adták, bevonultak Bagdadba. A brit megszállók 1930 júniusáig, egészen az Irak függetlenségét elismerő angol-iraki szerződés aláírásáig maradtak.

Bagdad 1920-ban vált az újonnan létrehozott királyság fővárosává. A város alapítása óta meglévő, az ötvenes évekre a város lakosságának többségét kitevő zsidó lakosság Izraelbe menekült.

A főváros természetesen színtere volt olyan további sorsfordító eseményeknek is, mint az 1958-as puccsot követő detronizálás és a köztársaság kikiáltása, majd számos katonai hatalomátvétel és az arab-izraeli háborúk.

Később a növekvő iraki olajiparnak köszönhetően Bagdad gyors gazdasági és népesedési növekedésnek indult, de az 1980-88-as irak-iráni háborúban ismét megtorpant a fejlődésben. És mivel a háború hatással volt az olajágazatra is, a gazdasági fejlődés is stagnált.

Kuvait 1990-es iraki megszállása miatt 1991-ben kirobbant öböl háborúban Bagdad ismét a légitámadások kereszttüzébe került, ezúttal a nyugati koalíció ellenében. Ekkor a város hadi ipari kapacitásának, infrastruktúrájának legnagyobb része elpusztult, amit az eltelt 12 esztendő alatt nem sikerült teljesen rendbe hozni.