A szovjet csapatok kivonulnak Afganisztánból
2004. május 21. 03:10
Genfben Pakisztán és Afganisztán, valamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok, mint garantáló hatalmak aláírják az Afganisztán-szerződést a 115 ezer főre becsült szovjet csapatok kivonásáról. A szerződés, amely hatéves, az ENSZ közvetítésével folytatott tárgyalások eredményeként jött létre, 1989. február 15-ig az összes szovjet csapat kivonását előírja Afganisztánból. Az első egységeknek május 15-én kell kivonulniuk, augusztus közepéig pedig felére kell csökkenteni a szovjet katonák számát. Az ENSZ ellenőrzi a szerződés betartását, egy csoporttal Kabulban, az afgán fővárosban, és egy csoporttal Iszlámábádban, Pakisztán fővárosában. A továbbiakban megállapodnak mindennemű külső beavatkozás felfüggesztéséről és az afgán menekültek hazatelepítéséről. (3 millió menekült Pakisztánban, 2 millió Iránban.) A közép-ázsiai hegyi államban a szovjet csapatok kivonása után sem ért véget a polgárháború. A szerződés sem a kommunista irányzatú afgán kormánynak nyújtott szovjet segítség leállítását, sem a lázadók amerikai és pakisztáni katonai támogatásának befejezését nem tartalmazza. Azok a leginkább iszlám orientációjú afgán ellenálló csoportok, amelyek Genfben nem vesznek részt a tárgyalásokon, hanem közeli szövetségesük, Pakisztán képviseli őket, továbbra is harcolnak a kabuli kormány ellen. A kormány és a kommunista Demokrata Néppárt (DNA) tagjai tartanak a lázadók bosszújától. A szovjet csapatok még Leonyid Brezsnyev pártvezető idején, 1979-ben vonultak be Afganisztánba azért - szovjet értelmezés szerint -, hogy az iszlám lázadók ellen támogassák a szocialista kormányt, amely egy évvel korábban puccs révén szerezte meg a hatalmat. Bár Pakisztán és Afganisztán már 1982-ben tárgyalásokba kezdett, csupán az 1985 óta hivatalban levő szovjet pártvezető, Mihail Gorbacsov kezdte el "a rendezett visszavonulást" abból az országból, amelyet már évtizedekkel a bevonulás előtt is az erőszakos összetűzések jellemeztek. A döntés ellentmondott annak a korábbi doktrínának, miszerint a Szovjetunió nem engedheti meg, hogy egy szocialista állam visszatérjen a polgári vagy feudális rendszerhez. Gorbacsov bátor lépése a szovjetunió új külpolitikájának nyitányát jelentette, amely szakítva a gyarmatosító tradíciókkal, lehetővé tette 1989-ben Közép-Európa forradalmi átalakulását.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Kádár
- Kádárné Tamáska Mária, az „öreg” felesége
- Negyven éve mutatták be az István, a királyt
- Megfigyelések egy tűrtté vált sportágról: a rögbi meghonosodása Magyarországon
- „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége
- „Akarom, tudd, mi a fene van velem” – Tamáska Mária, az „öreg” felesége
- Szerelem az illegális kommunista mozgalomban: Kádár János és az ő Piroskája
- Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?
- Mit keresett a Szent Korona Amerikában?
- Kádár Jánossal is találkozott Fidel Castro jobbkeze, „Commandante” Che Guevara
- „Áldott háborúnak” nevezték az amerikai megszállás éveit az izlandiak 08:20
- Kis híján a világűrben ragadt az első női űrhajós tegnap
- Kockázatos tervei rendre sikerre vitték Nelson admirálist a tengeri csatákban tegnap
- A véres polgárháború, amely megihlette a Sárkányok háza alkotóját tegnap
- Már az 500. kiállítást tartja a népszerű Nyitott Műhely tegnap
- Uralkodására visszagondolva csak nosztalgiát érzett Uganda egykori diktátora tegnap
- A Párt és a forradalom között egyensúlyozva igyekezett konszenzust találni Nagy Imre tegnap
- A Szovjetunió mellett Csehszlovákia és Jugoszlávia felé is jóvátétel terhelte Magyarországot 2024.06.15.