Nem minden palesztin szimpatizált a nácikkal

Ha Németországban szóba kerül Palesztina és a nemzeti szocializmus, akkor mindenkinek egy név jut eszébe: Muhammad Amin al-Husszeinit főmufti, aki antiszemita és a nácik szenvedélyes követője volt, és aki 1941-ben Németországba költözött, hogy együtt dolgozzon Hitlerrel.

Rene Wildangel német történész nemrégiben megjelent könyvében viszont azt állítja, hogy abban az időben Husszeini egyáltalán nem képviselhette honfitársait. "Nem az a kérdés, hogy antiszemita vagy kollaboráns volt-e - ez egyértelmű. Egész Palesztinát kell vizsgálnunk, nem csak ezt az egy személyt" - mondja Wildangel.

A kutatások nagy része az arabok és a náci rezsim kapcsolatával foglakozik. Ide tartozik Klaus-Michael Mallmann és Martin Cüppers "Félhold és horogkereszt: a Harmadik Birodalom, az arabok és Palesztina" című 2006-ban megjelent könyve, amely arra a következtetésre jut, hogy csak a németek észak-afrikai veresége akadályozta meg a zsidók ellen irányuló közös "német-arab mészárlást".

Wildangel úgy véli, hogy a történeti kutatások német, angol és izraeli forrásokra támaszkodnak, és teljesen figyelmen kívül hagyják a palesztinok nézőpontját, ezért terjedhetett el az az általános vélekedés, hogy egész Palesztina úgy gondolkodott Hitlerről, mint vezetője. Wildangel tehát az 1930-40-es évek palesztin újságcikkeit vette górcső alá, hogy megtudja, minként vélekedtek a palesztinok Németországról.

Mint kiderült, sokan el voltak ragadtatva Hitlertől, de ez a hozzáállás nem az általános antiszemitizmussal magyarázható, hanem sokkal inkább az 1948-ig tartó angol gyarmati uralommal szemben érzett ellenszenvvel: a náci Németország végül is az angolok háborús ellenfele volt. Az újságot olvasó palesztinok megismerkedhettek a náci Németország mellett és ellen szóló érvekkel, és képet kaphattak a náci uralom igazi céljairól, többek között arról is, hogy Hitler rasszizmusa nem csupán a zsidókra korlátozódik.

Az arab nacionalisták "részben elfogadták az antiszemitizmust és a rasszizmust, de nem volt meg bennük a náci rezsim megsemmisítő jellege" - mondta Wildangel, hozzátéve, hogy Husszeini ideológiai és politikai nézetei gyakran ellenkezést váltottak ki a palesztinok körében. Az a vélemény pedig, hogy a palesztinok kollektiven Hitler támogatói lettek volna, az 1945 után fellángoló és máig tartó izraeli-palesztin konfliktusnak köszönhető.

"Minél hevesebbé válnak a közel-keleti ellentétek, az emberek annál hajlamosabbak elfogadni ezt a nézőpontot. Az izraeli szerzők a muftira hivatkoznak, az arabok pedig egyáltalán nen hajlandóak az antiszemitizmussal és a holokauszttal foglalkozni." Wildangel szerint a felelősség elhárítása és a másik oldal múltja iránt tanúsított érdektelenség csak elmélyíti a válságot. Könyve ("Zwischen Achse und Mandatsmacht" - A tengely és a mandátum között) mindenesetre mindkét oldalt vitára ösztönzi.