Speyerbe látogattak Attila hunjai

A kiállítás szervezői egész Európából összegyűjtötték a hun emlékeket, így még az alig ismert Moldáviából is láthatunk egy-két nagyon fontos tárgyat. Ezek között van egy bronz varázstükör, ami a belső-ázsiai természeti vallás jelentős eszköze volt, és amelynek párjait Mongol-Altajban ásták ki a régészek. A leletek egy része megtekinthető a kiállítás honlapján is, ahol a hunok különleges életmódjáról, harcászati tudásáról, sőt államszervezetléről is olvashatunk. A kiállítás mellé szervezett programok közül a legjelentősebbnek Dr. Alexander Koch előadása számít majd, aki szeptember 13-án az ázsiai és az európai hunok legújabb megítéléséről tart majd előadást.

A kiállítás megnyitója

Erre komoly szükség lesz, hiszen a tudományos életben az elmúlt másfél évtizedben számos vitatott kérdés tisztázódott a hunokkal kapcsolatban. A kutatók többsége így mára elfogadta azt az álláspontot, hogy a kínai forrásokban szereplő xiong-nu népcsoport vezető rétege megegyezik a Perzsiába, Indiába, majd Európába érkező hun vagy huna néppel. A kínai kutatók pedig azt erősítették meg, hogy a legrégebbi forrásokban szereplő xun-yun, majd xian-yun, illetve hu név mind a hunok korai elnevezése volt, és azok ugyancsak hun-t jelentenek.

A régészeti leletekből pedig arra következtetnek, hogy a hunok már jóval a 375-ös nagy európai betörés előtt a térségben éltek, és ugyanezt bizonyítják az örmény források is. Ebből az következik, hogy a hunok nem egyszerre rohanták meg az európai kontinenst, hanem fokozatosan terjeszkedtek nyugati irányba.

A történészek többsége emellett elfogadta a hunok önálló államára vonatkozó álláspontot is. A dátumon azonban még vitatkoznak: a többség azt állítja, hogy a hun állam i.e. 209-ben, Mao-tun alatt alakult meg, viszont a kínai források már apját, Tou-man-t is főkirálynak (shan-yu) emlegetik. A fennmaradt adatok alapján azt láthatjuk, hogy i.e. 209-ben csupán hatalomátvétel történt, és a hun állam vélhetően a fenti dátumtól korábban alakult meg. Nem tisztázott a hunok nyelvi hovatartozása sem: míg a 19. században néhány európai forrástöredék alapján a török nyelvek közé sorolták, a 20. században megjelentek olyan elméletek is, amelyek valamely szibériai kis nép (osztják, ket) közé sorolták be a nyelvemlékeket.

A Magyarországon nemrég megfordult Ucsiraltu viszont olyan új kutatási módszert dolgozott ki, amelynek alapján a régi kínai forrásokban lévő hun szavakat, glosszákat lehet rekonstruálni. A mongol professzor korábban a hunok nyelvét mongolnak vélte, a magyarországi látogatása után viszont úgy döntött, hogy a magyar nyelvet is be kell vonnia a kutatásba, hogy közelebb jusson a hun nyelv valódi megítéléséhez.