Beillesztették az 1956-os forradalmat a magyar hadtörténetbe

1940-es évek végére Magyarországon, szovjet felügyelet mellett, a hatalom teljes egészében a kommunisták kezébe került. A Rákosi nevével fémjelzett diktatúra totális államszerkezetébe illeszkedtek a magyar fegyveres erők (Magyar Honvédség, 1951-től Magyar Néphadsereg, Határőrség, Rendőrség, Államvédelmi Hatóság), amelyek egyben a hatalom eszközei és elnyomó szervei is voltak.

A Magyar Néphadsereg mindezen túl, előbb kétoldalú egyezmények által, 1955-től pedig a Varsói Szerződés szervezeti keretei között a szovjet hadsereg szövetségeseként a `béketábor` erejét gyarapította, és készült a két világrendszer, a szocializmus és a kapitalizmus közötti végső, globális összecsapásra, a III. világháborúra. Mindennek érezhető következménye az ország teherbíró képességéhez nem igazodó erőltetett hadseregfejlesztés volt, ami az ötvenes évek elején rövid idő alatt valósággal kizsigerelte a magyar társadalmat.

1956 őszére az összetorlódott politikai, gazdasági és társadalmi problémák megingatták az elnyomó rendszert. Az október 23-án kirobbant tüntetések Budapesten fegyveres harcokba mentek át, ami a következő napokban a megszálló szovjet erők ellen már valóságos szabadságharcként folytatódott. A Magyar Néphadsereg katonái közül sok tiszt és sorkatona a felkelők oldalára állt, többen hősi halált haltak, mások a forradalom leverését követő megtorlásnak estek áldozatul. A tisztikar egy része ugyanakkor részt vett a forradalom leverésében, a Kádár Jánossal nevesített rendszer konszolidációjában. Ők lettek az újjászervezett Néphadsereg legmegbízhatóbb káderei is.

A forradalmat követő évek és az 1960-as évtized a hadsereg újjászervezésével, az egyes fegyvernemek szerkezeti és haditechnikai korszerűsítésével telt el. Az évtized közepére a Magyar Néphadsereg mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben elérte a Varsói Szerződés hadseregeinek átlagos színvonalát, ám ezzel együtt - a többi szövetségeshez hasonlóan - alárendelt szerepet játszott a szovjet hadsereg mellett. A Magyar Néphadsereg ennek ellenére fennállásának négy évtizede alatt csupán egyetlen nagyszabású akcióban, 1968-ban Csehszlovákia megszállásában vett részt.

A kiállítás ennek a húsz évnek magyarországi katonai eseményeit mutatja be a Magyar Néphadsereg és az 1956-os forradalom és szabadságharc történetének megelevenítésével. A szervezők elmondása szerint elsőrangú céljuk az volt, hogy 1956 szabadságharcát beillesszék a korszak történelmének, hadtörténelmének fő sodrába. "Úgy ábrázoljuk 1956-ot, hogy az nemcsak egy "sziget" a magyar történelemben, hanem mintegy következménye a diktatúrának, az 1950-es évek első fele magyarországi elnyomásának. Azt akartuk érzékeltetni, hogy bizonyos értelemben a hadsereg - miközben eszköze - áldozata is a diktatúrának" - áll az ismertetőben.

A tárlaton szembesülhetünk Rákosi tábornoki karával, a harcosnak nevezett közkatonák mindennapjaival, majd megelevenedik a forradalom katonai története is, hogy végül a kádári konszolidációt egy egykor használt MIG-21-es szimulátorába ülve fedezhessük fel. A múzeum további terveiben a Magyar Néphadsereg 70-80-as éveinek történetét feldolgozó rész megépítése szerepel, ami azt jelentené, hogy így teljessé válik az I. világháborút  követő évtizedek magyar hadtörténelmének komplex bemutatása.