2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Elhunyt az írás megszállottja

2007. március 7. 16:00

"Nem tehetek másként, egyszerűen írnom kell" - mondta a listák élén tanyázó francia író, aki a múlt hét végén 95 éves korában hunyt el Párizsban.

Az Académie Francaise legidősebb tagja volt, kerek hetven esztendős írói pályafutása alatt száznál több könyve jelent meg, köztük harminc történelmi regény. Már 27 éves korában a rangos Goncourt irodalmi díjjal tüntették ki.

Troyat 1911. november 1-jén született Moszkvában jól szituált örmény kereskedő családban és az írói ösztönzést elsősorban a cári Oroszországra történő visszaemlékezéseiből merítette. Egy alkalommal szülőhazáját "álomországnak nevezte, amelyről a szülei meséltek neki". Külföldön főleg Puskin, Tolsztoj, Gogol, Gorkij és II. (Nagy) Katalin cárnő életrajzai tették ismertté nevét. (Nagy Katalin szóló életrajza Párizsban 1977-ben, Magyarországon 1995-ben jelent meg Romhányi Török Gábor fordításában, a Pesti Szalon kiadásában).

Az orosz cárokról, II. Sándorról és II. Miklósról, valamint Baudelaire-ről, Zoláról, Flaubert-ről és Maupassant-ról szóló életrajzainak nemcsak azt köszönhette, hogy nemzetközileg elismert író lett, hanem azt is, hogy 1959-ben beválasztották az Académie Francaise-be. A francia írók soraiban sokáig atipikusnak számított, mivel stílusa a 19. századi nagy orosz elbeszélőkre emlékeztet, de ugyanakkor modern és pszichoanalitikus fogások is felfedezhetők benne.

Jacques Chirac köztársasági elnök "a francia irodalom óriásának" nevezte, egy 1994-ben rendezett közvélemény-kutatáson pedig a franciák kedvenc írójuknak nyilvánították. Troyat azonban nem sokat adott a hírnévre és a kitüntetésre. "A siker nem jelent semmit. A munka embere vagyok, aki árnyékban él" - mondotta.

Troyat - eredeti nevén Lev Taraszov - 1917-ben kis gyermekként a forradalom elől hozzátartozóival együtt elmenekült az összeomlott cári Oroszországból. Konstantinápolyon és Velencén át eljutottak Párizsba, ahol 1920-ben letelepedtek és Troyat 1933-ban elnyerte a francia állampolgárságot. Huszonnégy éves korában debütált Faux jour (Rossz megvilágítás)) című írásával, amiért a Populiste-díjjal tüntették ki. 1938-ban elnyerte a Goncourt-díjat, mégpedig A pók című regényével, amelynek főhőse egy férfi, aki többször is eljátssza, hogy öngyilkosságot követ el, nehogy nővérei férjhez menjenek és sorsára hagyják. Ezután további rangos kitüntetések következtek, köztük a Becsületrend Nagykeresztje.

Troyat egész irodalmi munkássága aprólékos kutatásokra alapozódott. Csehov-életrajzának megírásához például felhasználta azt a csaknem ötezer levelet, amelyet mintegy 460 címzetthez írt azzal a kéréssel, hogy írják meg amit Csehovról tudnak.

(Múlt-kor/MTI)

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár