Hazatérnek a tasman őslakosok maradványai

A tasmaniai anyagokat a 19. században George Augustus Robinson gyűjtötte össze, akit a gyarmati kormány bízott meg azzal, hogy tisztítsa meg a területet az európai telepesek számára. Robinson halála után gyűjteménye különböző személyekhez került, míg végül az Egyesült Királyság intézményeit gazdagította és a Természettörténeti Múzeum gondozása alá került. A maradványokat most az ausztrál kormány közvetítésével a célért már 20 éve harcoló Tasman Őslakosok Központja (TAC) szeretné visszakapni. A 17 tasmaniai besszülött maradványai mellett egy olyan koponya is hazatérhet, amelynek eredeti tulajdonosa 1913-ban valószínűleg illegálisan jutott Nagy-Britanniába.

Az Egyesült Királyságban őrzött gyűjtemények visszaszolgáltatásáról már évek óta viták folytak. Ennek eredményeképpen törvénymódosításokra került sor, és a Kulturális Minisztérium irányelveket fogadott el arról, hogyan kezeljék ezeket a követeléseket. A Természettudományi Múzeumban pedig külön részleget hoztak létre a követelések jogosságának vizsgálatára. Mindez nem véletlen, hiszen az NHM-ben őrzött emberi maradványok gyűjteménye 19950 példányt tartalmaz (a teljes csontvázaktól a legkisebb csontig), és 50 ezer év távlatában reprezentálja az emberi populáció világméretű megoszlását. A gyűjtemény többségét (54%-át) nagy-britanniai maradványok alkotják, de sok olyan maradvány is megtalálható benne, amelyet Ausztrália, Új-Zéland és Észak-Amerikai őslakosai minden bizonnyal vissza fognak követelni a közeljövőben.

Dr. Michael Dixon, a múzeum igazgatója szerint, a maradványok visszaadását a "józan ész" vezérelte, de több kifogás is felmerült ellene. "Mi egy tudományos szervezet vagyunk, de nem gondoljuk, hogy a tudományos értékek más célok felett állnak; így azt sem hisszük, hogy az etikai, vallásos és spirituális értékek szükségszerűen a tudományos értékek felett állnak" - mondta Dr. Dixon. Georgina Mace, a múzeum munkatársa szerint a tasmaniai maradványok három hónapos tudományos vizsgálatáról szóló döntés a TAC és a tudósok közötti kompromisszum eredményeként született. "A múzeum nem csak a tárgyak megőrzésére szolgál, hanem arra is, hogy ezeket a tárgyakat megvédje a tudományos vizsgálatok céljára. A kompromisszum része, hogy megpróbáljuk a lehető legtöbb ismeretet megszerezni a maradványokból, de örülünk annak is, hogy a maradványok visszakerülnek azokhoz az emberekhez, akik egyáltalán nem akarják, hogy itt legyenek"- mondta.

Az adatgyűjtés, illetve a DNS és izotópos vizsgálatok januárban kezdődnek. A tudósok szerint a modern technika segítségével sok mindent meg lehet majd tudni az emberi közösségen belüli viszonyokról, például hogy ki hol lakott, ki kivel és mikor keveredett, valamint feltárulhatnak a korabeli betegségek titkai is. A maradványokat visszaszolgáltatásuk után elhamvasztják, így azok "örökre elvesznek a tudomány számára". "A maradványokat akkor gyűjtötték össze, amikor a tasmaniai őslakosok még nem kerültek számottevő kapcsolatba az európaiakkal, ezért tudományos értékük abban áll, hogy információt nyújthatnak az őslakosok fejlődéséről. Ezekből és más hasonló leletekből tudjuk ugyanis, hogy a tasmaniai bennszülöttek nagyban különböznek az ausztráliai őslakosoktól" - mondta Richard Lane professzor az NHM tudományos igazgatója a BBC-nek.