A világ legnagyszerűbb találmányát ünnepeljük

A rázós elődök kora

Templomtól a futógépig

A kerékpár történetének kezdete mitikus ködbe vész (ajánlott irodalom lehet a Folytassa- sorozat egyik epizódja). Az eredettörténetek egyike a 16. századi Stoke Poges templom ablakdíszítéséhez kötődik, amelyen egy kezdetleges kerékpáron ülő angyal látható. Hasonlóan élénk fantáziáról árulkodik egy 1493-ból származó rajz, amelyről sokáig azt hitték, hogy Leonardo da Vinci tehetséges tanítványa, Giacomo Caprotti készítette.

A kétkerekű járművek történetének legendás fejezete a misztikus celerifere, amelyet Sivrac gróf 1791-ben készített Franciaországban, és valószinűleg egy két kerékre erősített kísérleti masina lehetett. Később azonban kiderült, hogy pusztán Louis Baudry de Saunier francia történész fantáziájának terméke, aki 1891-ben ezzel a szellemi konstrukcióval igyekezett megalapozni a kerékpár 100 éves történetéről szóló munkáját.

Az első valóban használható biciklit a badeni nagyhercegségben élő Karl von Drais báró készítette. A báró 1817-ben mutatta be a nagyközönségnek "futógépét" (Laufmaschine), és azt szerénységében Draisienne-nek keresztelte. A korabeli sajtó azonban - mivel két lábbal hajtotta - a velocipede nevet ragasztotta Karl von Drais báró furcsa találmányára. A báró motívumairól annyi ismeretes, hogy találmányát egy több ezer ember halálát okozó éhínség ihlette, amikor az elpusztult lovak miatt közlekedni sem lehetett. Az első próbafutamra négy évnyi tervezgetés után 1817. június 12-én került sor, amikor a 22 kg súlyú, fából készült járművel kevesebb, mint egy óra alatt 13 km-t tett meg.

A trendi taposógép használata sok zötykölődéssel és kényelmetlenséggel járt, s hiába készítettek több ezer darabot Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, a divat pár év alatt lecsengett. Hamarosan a brit lapok sem gúnyolódtak már azon, hogy a szerkezet milyen hamar elkoptatja a csizmákat.

1. A rázós elődök kora
2. Az első balesettől a velocipédig
3. Technikai fejlődés és tömegtermelés