Új magyar fordításban a négyszáz éves Don Quijote

A búsképű lovag a Múlt-koron

Don Quijote New Yorkban hódít Fény derült az apokrif Don Quijote szerzőjének kilétére Megtalálták Don Quijote igazi faluját Don Quijote szerelme valóban létezett Don Quijote újra hódít Spanyolországban

Miguel de Cervantes Saavedra Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha című művét - a korabeli lovagregények paródiáját - Benyhe János fordította a legújabb spanyol kritikai kiadást felhasználva. A műfordító-esszéista az MTI-nek elmondta: Győri Vilmos 130 éves fordításának és Szász Béla 1954-es szerkesztésének értékeit megtartva, saját, 1962-es átdolgozását "az első szótól az utolsóig gyökeresen átfésülve" fordította újra a művet a legfrissebb spanyol filológiai kutatások fényében. Elsősorban mondattanában, nyelvszemléletében igyekezett korszerűsíteni, új leleményekkel gazdagítani a két kötetben, mintegy 1500 oldalon megjelenő regényt - tette hozzá.

Az Európa Könyvkiadó a magyar kiadáshoz Milan Kundera cseh író egy néhány évvel korábbi, oxfordi kiadáshoz írt előszavát csatolta. A csütörtöki bemutatón, a budapesti Alexandra Könyvesházban a fordítóval Lator László irodalomtörténész beszélget.

Spanyolországban Don Quijote-év keretében ünneplik a korszakos mű megjelenésének évfordulóját. Cervantes két egyetemessé vált, jelképes alakot ajándékozott a világirodalomnak: az egyik Don Quijote, a temérdek lovagregény olvasásától meghibbant, szegény és rátarti vidéki hidalgó, aki nemes felbuzdulásában a gyengék és védtelenek segítségére siető középkori kóborlovagok példája szerint akar élni. A másik, hűséges kísérőtársa, a paraszti sorból "fegyverhordozóvá" előlépett Sancho Panza. Előbbi a realizmusokkal nem számoló idealizmus, utóbbi a földhözragadt gyakorlatiasság miatt korlátolt józanság képviselője.

Az Európa Könyvkiadó - a korábbi rövidített változat utánnyomásával, 468 oldalon - a diákkönyvtár sorozatban is megjelenteti augusztusban a modern, realista regény előfutárának tekintett alkotást.

(Múlt-kor/MTI)