Elűzött uralkodók, trónfosztott királyok II.

Ferdinánd, Kossuth, Károly

Uralkodó lemondásához vezetett az 1848-49-es forradalom is a bécsi udvarban dúló hatalmi harcok következményeként. Az 1835-ben megkoronázott V. Ferdinánd ugyanis az udvar `keményvonalasabb` szárnyának vezéregyénisége, Zsófia főhercegnő szerint is `gyengekezű, pipogya és epilepsziás` király volt, akinek fő támasza, Metternich elvesztése után kicsúsztak a kezéből a Birodalom országai. Persze mindezt lehet úgy is értelmezni, hogy a király engedett a reformtörekvéseknek, ami viszont sokak félelmei szerint az egyes területek önállósodásához és a Birodalom széthullásához vezettek volna. 1848. december másodikán lemondatták, s helyét Zsófia fia, I. Ferenc József foglalta el (akit azonban csak 1867-ben koronáztak magyar királlyá). Ferdinánd feleségével a prágai Hradzsinba költözött, ahol végre minden idejét hobbijának: a botanikának, heraldikának és zenének szentelhette, és 1875-ben hunyt el.

Talán nem árt pár szót is ejteni a magyar történelem egyik nagy száműzöttjéről, Kossuth Lajosról is, aki kormányzó-elnöki pozíciójáról lemondva kényszerült 1849-ben száműzetésbe, mely haláláig (1896) tartott. Kossuth 1849. április 14-én lett Magyarország kormányzója, és a dicsőséges tavaszi hadjárat után június ötödikén tért vissza a kormánnyal együtt Pestre. A belpolitikai és katonai helyzet alakulása miatt azonban előbb általános felkelést hirdetett (június 27), majd segélykérő kiáltvánnyal fordult Európa népeihez: `... ébredjetek fel ó népei s nemzetei a szabad és keresztyén Európának! Magyarország terén Európa szabadsága döntetik el.` A császári csapatok és az orosz hadsereg által alkotott harapófogóba szorítva menekülnie kellett, és mivel nagy terve, a szegedi összpontosítás nem érte el az általa remélt sikert, így augusztus 11-én aláírta lemondó nyilatkozatát, és Görgeyre bízta a teljhatalmat. Augusztus 15-én megérkezett Orsovára, és James Bloomfield névre szóló angol útlevelet kért a belgrádi angol konzulátustól - mellékelve a magyar külügyminiszter ajánló sorait. 17-én tudta meg a fegyverletételt, és 22-én érkezett meg Vidinbe, ahonnan novemberig nem mehetett tovább a kiadatását követelő orosz és osztrák kérések miatt. Hatalmáról azonban úgy tűnik, nem mondott le végleg: augusztus 30-án kormányzói rendeletet bocsájtott ki az emigráció szervezéséről és rendeltetéséről. Kossuth így Vidinben gyorsan megtalálta politikai szerepének lényegét, s ez volt az a szerep, melyen haláláig nem változtatott: `szegény szerencsétlen hazánk el van veszve. Nem az ellenség ereje, hanem árulás és alávalóság által esett el.`

Utolsó lemondatott uralkodónk, a jelenleg boldoggá avatott IV. Károly volt, aki Ferenc Ferdinánd meggyilkolása után lett a trón várományosa, melyre Ferenc József halála után, 1916-ban lépett. Mivel 1917 elején már reménytelen helyzetbe kerültek a központi hatalmak, többszöri kísérletet tett az antanttal való különbéke megkötésére, sőt, a német kormányt is igyekezett meggyőzni a kompromisszumos megoldásra. 1918 novemberében előbb az osztrák, majd a magyar ügyekben való minden részvételéről volt kénytelen lemondani, s miután mindkét országban kikiáltották a köztársaságot, családjával Svájcba költözött. 1921-ben kétszer is kísérletet tett a magyar trón visszaszerzésére, a második alkalommal fegyveres összetűzésekre is sor került. Károlyt őrizetbe vették, majd az antant száműzte Madeirára, ahol röviddel később elhunyt.

1. Az Árpád-kor
2. Anjou viszályok
3. A Tündérkert urai
4. Ferdinánd, Kossuth, Károly