2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Meghalt Európa utolsó sztálinistája

2005. június 15. 09:27

Kilencvenegy éves korában, hosszú betegség után meghalt Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt egykori vezetője - közölte hétfőn a párt.

Korábban


Portugál fasisztoid, 1968-1974

Harmincöt évvel ezelőtt, 1968 szeptemberében lezárult Portugáliában a Salazar-diktatúra korszaka, és a diktátor bizalmasa, Marcelo Caetano vette át a hatalmat: ő a politikai életet szűk keretek között liberalizálta ugyan, de lényegében 1974-ig konzerválta Európa utolsó, egyben leghosszabb életű fasiszta-fasisztoid rendszerét.

A karizmatikus politikus az utolsó európai sztálinistának számított, amikor 1992-ben visszavonult a politikától. A főtitkár 11 évet töltött börtönben Antonio Salazar jobboldali diktatúrája idején; 1960-ban azonban sikerült neki és tíz társának egy látványos szökés a hírhedt Peniche-erődből, Portugália legszigorúbban őrzött börtönéből. 1961-ben első számú vezető lett a PKP-ban, amelyet eleinte prágai és moszkvai száműzetéséből irányított. A Salazar-rezsim elleni harc egyik központjává tette a pártot, maga is a diktatúra első számú közellenségének számított.

Börtönéveiben műfordítással is foglalkozott, lefordította például Shakespeare Lear királyát. Börtönnaplója annak idején Magyarországon is megjelent. Pártvezetőként szembeszegült minden eurokommunista ihletésű reformtörekvéssel, és mindvégig hűségesen követte a Szovjetunió irányvonalát, így például 1961-ben igyekezett igazolni a berlini fal építését, 1968-ban pedig a prágai tavasz eltiprását.

Az 1974-es "szegfűk forradalma" idején a portugál kommunisták közel álltak ahhoz, hogy a hadsereg radikális tagjaival összefogva megszerezzék a hatalmat. Cunhal nagy befolyást gyakorolt az akkor kormányzó katonatisztekre, köztük Vasco Goncalves tábornokra, miniszterelnökre, akinek kormányában miniszteri tisztséget is betöltött. (A "vörös tábornok" szombaton, két nappal Cunhal előtt halt meg.)

A forradalmat követő években a párt, amely a nyugat-európai kommunisták között a leginkább "keményvonalasok" közé tartozott, fokozatosan vesztett befolyásából. A karizmatikus főtitkárt azonban merev irányvonala ellenére is nagy tekintély övezte Portugáliában, még politikai ellenfelei is respektálták. 1992-ben mondott le pártvezetői tisztségéről, visszavonult, és elsősorban nagy szenvedélyének, az írásnak élt; Manuel Tiago írói álnéven több regényt is publikált. A portugál kommunisták az idei februári választásokon ismét előretörtek munkahelyeket védő programjukkal, és 14 mandátumot szereztek a zöldekkel szövetségben a lisszaboni törvényhozásban.

(MTI)

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár