A levéltárak nem készültek fel a XXI. századra

Levéltárak a Múlt-koron

Vita a vészkorszaki dokumentumokról Lajstromba vették az 1990 előtti rendszer irányítóit Készül a náci Németország zsidó lakosainak névsora Kutathatók a snagovi dokumentumok Digitális múlt, online kincsek Modern épületbe költöző levéltárak Digitális történeti források

A Népszabadság cikkéből megtudhatjuk, hogy ma csak az Országos Levéltár és néhány szakintézmény van ugyanis állami kézben. Az önkormányzati levéltárak ezért állami feladatokat is kénytelenek ellátni, de az ezt fedezni hivatott költségvetési támogatás csak szerencsés esetben érkezik meg hozzájuk - olykor más, égetőbb célra használja fel a megye. Tiszta helyzetet a regionális állami archívumok rendszerének kiépítése jelentene, amelyek mellett az önkormányzati intézmények valóban csak az önkormányzati dokumentumokat gyűjtenék. Ez a változtatás azonban egyelőre nem több vágyálomnál - írja a cikk.

Pedig ez is - akárcsak a levéltári terület többi stratégiai célja - olyasmi, aminek megvalósítását már régen meg kellett volna kezdeni. A nyilvánosság felé fordulás és a változó körülményeknek való megfelelés - sorolja a modernizáció két legfontosabb pontját Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója. Ma már természetes elvárás ugyanis a levéltárakkal szemben, hogy a bennük őrzött információhoz gyorsan és szabadon hozzá lehessen férni. Míg a könyvtárak esetében az első lépések megtétele viszonylag egyszerű - a katalógusok digitalizálása és az interneten való közzététele már komoly könnyebbségnek számít -, a levéltáraknál az lenne az igazi megoldás, ha az adatbázisokkal együtt maguk az iratok is elérhetők lennének a világhálón.

Az Országos Levéltárban már hét éve folyik a digitalizálás: ezt a munkát a kulturális és az informatikai minisztérium, valamint a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatta is, volt olyan év, amikor 30 millió forinttal. Így a XVI. és XX. század között keletkezett történeti iratok közül sok minden már elektronikus formában is megtalálható, készültek CD-k és DVD-k, rögzítették az 1867 és 1944 között keletkezett minisztertanácsi jegyzőkönyveket, akárcsak az MSZMP KB politikai bizottságának jegyzőkönyveit. Mindezt akár már a világhálón is elérhetnék az érdeklődők, ha a tárca egy egyszeri, 60-70 millió forintos beruházással hozzásegítené az intézményt a műszaki feltételek megteremtéséhez. Erre azonban - a minisztérium illetékes szakmai vezetőinek erőfeszítései ellenére - jelenleg nincs mód. A levéltári terület idei modernizációs támogatása 40 millió forint körül van - amit tanulságos összevetni például azzal a több száz millióval vagy éppen több milliárddal, amellyel a filmszakma gazdálkodhat.

Hasonlóképp elsősorban pénzkérdés lenne, hogy a többi levéltár is hozzákezdhessen az általa őrzött iratok digitalizálásához. Ebben az informatikai tárcára hárulna a főszerep, de a kezdetben még meglévő támogatás hamarosan elapadt: idén már egyáltalán nem írt ki a minisztérium ilyen célú pályázatot.

Az Országos Levéltár újjávarázsolt oldala

A tapasztalat azt mutatja, ugyancsak a pénzhiány tartja vissza az egymást követő kormányokat attól is, hogy megtegyék a szükséges lépéseket az elektronikus formában keletkező iratok megőrzése érdekében. Noha mindenki tudja, hogy manapság sorsfordító kérdések dőlnek el e-mailben, és hogy igen fontos ügyiratok léteznek úgy, hogy soha, senki nem nyomtatja ki őket, mindmáig nincs kidolgozott módszer az így keletkező, a történelmi kutatás szempontjából később talán pótolhatatlan információ rögzítésére. A papírral a jól bevált irattári rend szerint bánnak a hivatalok; de mi lesz például az elektronikus formában benyújtott adóbevallásokkal, az okmányirodák dokumentumaival? Pedig mindazoknak, amelyeket a törvény megőrzendőnek minősít közülük, valahogyan majd el kell jutniuk a levéltárakba.

Bár ez a kabinet - elődeivel ellentétben - legalább a kormány-előterjesztés elkészítéséig eljutott, döntés mindmáig nem született. Az ok alighanem prózai. Világos ugyanis, hogy a rendszer kidolgozásán túl pénzt is kellene adni a megvalósításra, és alighanem egy új, "országos elektronikus levéltárat" is fel kell majd állítani. Gecsényi Lajos úgy látja: azt már aligha lehet kivédeni, hogy az elektronikusan rögzített múltban kisebb-nagyobb rések keletkezzenek, de a még fellelhető anyag megmentéséhez és a később keletkező dokumentumok szabályos megóvásához mielőbb hozzá kellene kezdeni.

A cikk a Népszabadságban