2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata
ITT támogathatsz bennünket

Caesar és a pápák küzdelme a csillagokkal: öt érdekesség a szökőévekről

2020. február 29. 11:53 Múlt-kor

Napjainkban, amikor a világ minden országában hivatalosan az úgynevezett Gergely-naptárat alkalmazza az emberiség az élet szervezésére, mindenhol megszokott, hogy négyévente – szökőévenként – a legrövidebb hónapot, a 28 napos februárt egy plusz nappal toldják meg. Leegyszerűsítve ez a 24 óra arra szolgál, hogy a naptárat szinkronban tartsa a Föld Nap körüli mozgásával. Míg az átlagos naptári év 365 napból áll, bolygónk valójában durván 365,2421 nap alatt kerüli meg legközelebbi csillagunkat. Habár elhanyagolható különbségnek tűnik, e csaknem negyed nap az évtizedek, évszázadok során több teljes nappá összeadódva jelentős eltéréseket okozna a valódi és a naptári év között, ha nem lenne ez a rendszerbe épített korrekció.

egyiptomi falfestmény
Mai naptárunk kialakulásában nagy szerepet játszott az ókori Egyiptomban használt szoláris naptár, amely a Nílus áradása szerint osztotta három évszakra az évet (kép forrása: Wikimedia Commons)

Több ókori kalendárium egész szökőhónapokat tartalmazott

Több hagyományos naptár, így a zsidó, a kínai, illetve a délkelet-ázsiai buddhista naptár szolunáris, azaz a Hold helyzetét is figyelembe veszik a Nap mellett (Európában ilyen például az úgynevezett horgásznaptár is).

Mivel a holdciklusok szerint mért év (lunáris év) és a szoláris év között körülbelül 11 napnyi természetes különbség van, időről időre szükségessé válik egy-egy hónap betoldása. Ezeket interkaláris vagy időközi hónapoknak szokás nevezni.

Az ilyen időközi hónapok nem minden történelmi naptárrendszerben voltak azonban rendszeresek. A történészek közt például ma is vita folyik arról, hogy az ókori rómaiak eredetileg miként tartották nyilván éveiket – és valószínűnek tűnik, hogy ők maguk sem voltak ezzel teljesen tisztában.

A forrásokból úgy látszik, a korai római naptár tíz hónapból és egy igen kevéssé meghatározott téli időszakból állt. Ez utóbbi változó hossza miatt a naptár ritkán mutatott egyezést a szoláris évvel.

Végül e bizonytalan hosszúságú időszak helyére jött két új hónap – a január, illetve a február –, azonban a helyzet továbbra is bonyolult volt. Egy Mercedonius nevű interkaláris hónapot is alkalmaztak, azonban ezt nem hónapok közé, hanem a februáron belül toldották be, valószínűleg a holdciklus miatti okokból.

Nem egyszerűsített a római naptár használatán az sem, hogy a Mercedonius betoldásának kérdését legtöbbször az aktuális évben szolgáló consulok döntötték el.

Az államfőpáros e hatalmat rendszerint arra használta fel, hogy saját érdekének megfelelően hosszabbítsa vagy vegye rövidebbre az adott évet.

Mindennek eredményeképpen Julius Caesar idejére a római naptár teljességgel el volt tájolva a szoláris évtől.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Philipp Otto Runge német romantikus festő (1777-1810) allegorikus kalendáriumborítója (kép forrása: Wikimedia Commons)Clara Grosch: Julius Caesar (1892) (kép forrása: Wikimedia Commons)Kildare-i Szent Brigitta Jézussal egy 16. század eleji metszeten (kép forrása: Wikimedia Commons)XIII. Gergely pápa (kép forrása: Wikimedia Commons)
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár